A DOBOLÓ VADMALAC GEMENCBE MEGY

BEFEJEZÉS Zoli nyugtalan álmából arra ébredt, hogy arcát az égből csendes eső permetezi. A borzas seregély már vagy egy órája hazagyalogolt, mert úgy teleette magát egy véletlen talált bogárlagzi vendégeivel, hogy lusta volt szárnyrakapni, meg különben sem lakott messze. Az ifjú mátkapárt  az örömszülőkkel már csak ímmel ámmal tudta legyűrni. A vőfény csak azért úszta … Olvass továbbA DOBOLÓ VADMALAC GEMENCBE MEGY

PIÁS

*     Tizenkét éve került hozzánk. Kicsi, alig két ököl nagyságú barnás szőrgombóc, két hatalmas szem, szimatoló nedves orrocska. Egy papírdobozban lapulva hozta haza Zoli fiam. Már régen szeretett volna kutyát, ezt a kis kaukázusi keveréket egyik barátjától kapta.       Ősz volt, udvarunkban a présből az erjedő must utolja csöpögött egy arra … Olvass továbbPIÁS

Te és én

B?zös csatornákba tévedtsell?ként rabulejtveKereslek buborékba zártsóhajom szorítva.Sötét hínárral tömöm számat,nehogy kimondjam,mit nem szabad.Lehet, távoli léted csak illúzió,saját lelkünkkicsiny darabját féltjük,s a másik énje csak tükör.Mint ez a víz itt,mely mégis,Rád gondolva is,T?led tisztuló

A leltárt lezárva

Lépéseket  törvemégis és máris,kapaszkodni  körbe,ha köt tagadás  is,felhasított burkotlihegve nyalni,cseppenként lecsurgottvízben megmaradni;ráhajolni lágyanostoros vállra,    fagyasztó magánybana leltárt lezárva;terpeszteni végülösszezárt kezet,utolsó ínségülfogyó emlékezetrácsain kihullvaelkopni halkan,csodára hangolvacsodátlan korunkban.

LEKTOR ÉTKEI

Hálám jeléül, csak mert tegnap nem találtam meg id?ben a megfelel? szavakat…   Jómagam imádok vendégségbe járni. Tudja ég, mi okból, de szeretem azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor ismer?seim otthonában leülhetek egy percre, s úgy figyelhetem meg ?ket, ahogy soha addig – higgyék el, a legjobb mód, hogy ?szintén megismerhessük barátainkat… mert saját … Olvass továbbLEKTOR ÉTKEI

Sorsvonal

Életünk belefér egy köt?jelbe. Abba, amely majd felirattatik a születési és a halálozási dátumunk közé. De a vonal inkább hullámzó, mint egyenes… Erre jöttél –(eltévedtél?),mentél, tettél –(mit kerestél?) itt maradtál –(mit találtál?)ment az élet –(sodort téged?)jártál, álltál –(és jótálltál?)lelkesedtél –(álmot vettél?)próbálkoztál –(visszakoztál?)emelkedtél –(visszaestél?)hol fel, hol le –(hegyre, völgybe)sorsvonalon-(életnyomon?)körbe-körbe –(sinus-görbe?)

Majd ha….

Nehéz elengedni akit igazán szeretünk, és a remény az hal meg utoljára….    Majd ha örvényl? élet forgószelek, Mint törékeny pillangót a magasba rántanak s szárnyadról a szivárványport lemossa az id?, S te zuhansz halálraváltan S egyetlen, villanásnyi ösztönödben Segítségért értem kiálltassz                                                Megtalálsz biztosan.   Majd ha a most áhított 'egyedüllét' Hálót fon köréd, … Olvass továbbMajd ha….

A DOBOLÓ VADMALAC – első rész

Zoli a csíkos vadmalac a fatörzsnek vetve hátát, verte a cserkészdobját. Úgy, hogy :- pam, pam, papapa pam. Nem hangosan, de akkor sem zavart volna senkit ha nagyokat ütne rá, mert a körvadászat után már nem lakott itt senki. Az eddigi állandó lakósoknak nyoma sincs már. Legfeljebb egy vadászkutya tudott volna listát összeállítani a szagok … Olvass továbbA DOBOLÓ VADMALAC – első rész

A LILAFARKÚ REKTOR

Amikor reggel Berendi Albert a tudós rektor a farkán hatalmas lila maslival belépett a terembe, a medikusok jóindulatú röhögéssel fogadták.   Mindig tudták, hogy tanáruk ódivatú és bogaras kicsit – holott felesége volt az entomológia professzora – de, hogy ennyire járatlan volt a mindennapokban még ők sem hitték volna. Korponai Béla az eminens világfi s … Olvass továbbA LILAFARKÚ REKTOR