Nóta az utolsó csepphez

  Az éjjel kiégve, Utolsó cseppet kimérve. Egy túlfeszített húron, nótámat elhúzom. Ritmusát járja, az éjjeli járat. A járhatatlan úton, ezer kósza fény futkos. Fokozván a víziót, szememet kinyitom, és az ablakon át a fények szememet mossák. Kés?re jár… A nóta meg nem áll. az utolsó csepp kitart, míg a szemem fényt sirat. De mind … Olvass továbbNóta az utolsó csepphez

Az rs vezér tér

Vesztergom Andreának ajánlom   Legnagyobb a sok közül: Csomópont, pont ahol a HÉV s a metró útja végetér, s a tér embertömegekre tárul, s zárul sok átutazóra keskeny aluljáró.   A házak: kocka kocka hátán, mit szépen próbált kirakni játszó gyerek, de nem sikerült, s mire kiderült, már nem lehetett helyrehozni.   Itt Árkádban fürdenek … Olvass továbbAz rs vezér tér

A fogadalom

A nászút Október volt. A templom mellett virágzott a gesztenyefa. Az öreg fa felmagasodott az épület tetejéig, elszáradt levelei kornyadoztak veresen, alvadtvérszín? bordón a göcsörtös ágakon, csak egy, egyetlen egy ága virágzott a halovány zöld levelek között, fehér virágának gyertyái lila lánggal égtek. −Csoda! −Ámultak a vendégek, akik az esketésre várakoztak. −Varázslat! − Suttogta a … Olvass továbbA fogadalom

A lejárt szavatosságú ember

A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. A megtermett, piros kabátos ember elhagyatottan ült a hajnali hóesésben. Csak bámult maga elé azzal sem tör?dve, hogy a hópelyhek lassan ráfagytak a szakállára. Nem volt már fiatal, biztosan látott keményebb teleket is. Abban az évben ez volt az els? havazás, az autók nyári gumijaikkal … Olvass továbbA lejárt szavatosságú ember

Az ördög és a ministráns

                                 A Jóisten a szomszédunkban lakott a szent Adalberthez címzett kápolnában. Néha ez a közelség hátrányos volt nekem, mert előfordult, hogy a reggeli misére kijelölt ministránsok nem futottak be időre. Néha az éjjel esett hatalmas hó miatt, néha meg csak egyszerűen, minden bejelentés nélkül dezertáltak.                    Ilyenkor a sekrestyés gyorsan átjött hozzánk, és … Olvass továbbAz ördög és a ministráns

A RÉM

  A város délkeleti szélén hosszan húzódó Öregerd? környéke már évtizedek óta szeméttelepként m?ködött. Kidobott holmik, ócska kacatok b?zl? színkavalkádja volt ez, gyomorforgató mindenség: az emberek hulladékai, melyben a figyelmes szemlél? felfedezhette volna a lelkek legmélyén elfojtott kegyetlen közömbösséget minden él? iránt, amely közöny egyébként ügyesen megbújt a nagyvárosi, széles mosolyok mögött… Csakhogy senki nem … Olvass továbbA RÉM

A REMÉNY születése

  Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül, csak meg ne állj! Még menj tovább! Már célba érsz és vár a fény! Csitul majd a rút gomolygás, bús terhével … Olvass továbbA REMÉNY születése

rökség

G?si Valinak szeretettel, szívem összes melegével, ajánlom írásom az anyának, annak, aki tudja, mi a “fájdalom”. Örökség     Mi ketten, anyám és én… Az anyám soha nem ölelt magához. Soha nem hívott „kislányomnak”, nem szólított a nevemen. Egyszer-egyszer megfeledkezett magáról, odaszólt: „Choncha, én kicsi Chonchám!” Röpült a szívem a boldogságtól, a becenevem hallatán. Röpültem … Olvass továbbrökség

A közmondások eredete – Bolond lyukból bolond szél fúj

Mai el?adásában dr. Ostoros Amál, az El a mancsokkal a szüzekt?l mozgalom alapítója elemzi a “Bolond lyukból bolond szél fúj” közmondást. – Tiszetelettel üdvözöljük körünkben dr. Ostoros Amált, az El a mancsokkal a szüzekt?l mozgalom alapítóját, aki el?adásában a "Bolond lyukból bolond szél fúj" közmondást elemzi.   – Jó estét, kedves Hölgyeim. Rögtön leszögezem, ma … Olvass továbbA közmondások eredete – Bolond lyukból bolond szél fúj