Sorsok

Hol szükség van és kell a kell, hova jó szó sosem jut el, hol az élet szükséges rossz, hol az ember bútól gonosz, hol a gyermek nem kell, csak van, mosolyt nem lát, csak álmaiban, hol a kéz üt, nem símogat, nem küld az ég napsugarat, ott könnyben gazdag minden sarok, jönnek-mennek vad viharok. Kínzott lelkek … Olvass továbbSorsok

Mi történt velem?!

Mégis mit akarnak t?lem?! Állandóan engem szólongatnak, de nem értem mit akarnak. Hogy nézzek már rájuk… Szólaljak már meg az istenért… Mégis mi történt velem? Hallom-e ?ket egyáltalán? Sokan vannak, nem is ismerem ?ket, akkor meg mit akarnak t?lem? Mi történt? Hallom a hangjukat, de csak távolról, nem értem mit mondanak… Csak maradnának már csendben… … Olvass továbbMi történt velem?!

A gyermekkor vége

  Hideg reggel örjöngve ordítom: ne még!!!De csend, egyedül állok.Kezemben a telefon.Mintha minden rossz hírért ? lenne a felel?s,földhöz csapom.Kocsiba. Egy perc és ott vagyok. A ház ahol játszottunk nevettünk,most megdermedt.Feltépem az ajtót, megtorpanok.Ott fekszel fehér leped?n, ünnepl?ben.Anyám összekulcsolta elgyötört kezét.Hozzád lépek, tegnap még nevettél velem.Bár elszívta er?d a kór, mégis úgy kacagtunk mint két … Olvass továbbA gyermekkor vége

Csend

Voltak, kik olykor elhitették:Velem vannak, s örök talány,Ágé, vagy a hulló levélé –S én ág vagyok-e – a magány. Nincsen már szívemben olyan éj,Melyen napként hajt zsenge ág.Mint igazgyöngyre a kagylóhéj, Rámcsontosult a némaság.

Szentestékre örökül……

Emlékszem. Csonttá fehérlett ujjaid mégszorongatták sorsod üvegbe zárt mámorát.A fák még ?riztek valami furcsa danát,s a szél avarral tömte a nagykabát zsebét.   Hat évem minden álmával zokogtam mesét,felolvaszthatatlan szíved talán még dobbant.Csak egyet, én örökre ?riztem titokban,ám menned kellett, a halál kereste kedvesét.   Én, balga gyermek, néztem fekete köpenyét,a véres pribék arcán az … Olvass továbbSzentestékre örökül……

A kis nyelv?r – Kökörcsin

Szervusztok Nyelv?rök! rülök, hogy olyan sokan eljöttetek és benneteket is üdvözöllek otthon a tévé el?tt. Akkor kezdjünk is hozzá, jó gyomlálgatást! Tudjátok, anyanyelvünk díszkertjében annyi minden megterem, jó is rossz is egyaránt. Az édes gyümölcsök, a fanyar bogyók, a f?szernövények mellett id?nként felüti fejét a gaz, a kártékony gyom. A komoly nyelv?r jelmondata, "ezt annyiban … Olvass továbbA kis nyelv?r – Kökörcsin

REKVIEM

  Rekviem   Kih?lt várótermek mélyén Koszos padok tövében teng?dve. Az ember nem Remél, Szép holnapot   Az éhesség és hideg, elgyötri vágyait s  eltörpül szívében a  világ Baja, nincs  jöv?je.     Csak múltja s jelene – mely csak puszta lét – s nem jut el hozzá a szó sem , csak az hogy … Olvass továbbREKVIEM

Kritikus szemekkel â??Jodieline: Az átok

Aki olvasta Jodieline eddigi írásait – nem csak itt, hanem egyéb helyeken – az nem nagyon lep?dik meg a novella végkifejletén. A kezdeti feszültség egyszer?en magának követeli a váratlan megoldást, a fordulatos és szinte fantasztikus véget, amely csak afféle romantikus regényekben fordulhat el?, nem az életben, bár az sem elképzelhetetlen. Az élet tagadása, a szeretet … Olvass továbbKritikus szemekkel â??Jodieline: Az átok

George Bacovia: Semmi

-fordítás-   Mily bánat olt,maradniakarniazzal, ki holt.   Mily lendület,örökrebelépve,egy sírgödörbe.   Mily hasztalanélni,vélni,hogy vége van.   Egy szó mi vár…rejtélyaz ég,s föld egyaránt.    Nihil Ce trist amorSÃ?Æ? vrai,SÃ?Æ? stai,Cu cei ce mor. Si ce avântSÃ?Æ? treci, Pe veci, Într-un mormânt. Ce fÃ?Æ?rÃ?Æ? rostTrÃ?Æ?ind,Gândind,De n-ai fi fost. Si ce cuvânt…Mister,În cer,Si pe pÃ?Æ?mânt.

Részeg vagyok…..

Mámoros bús fejem nyúz,részeg vagyok.A bor s a blues az útra húzha maradok, meghalok.Még ülök. Kocsmában nyert,keser? öröm.Kivénhedt kurva, gondolat gyötörs pár törött m?köröm.Uram, te költ?nek küldtél ide?vagy hallgatva halnimikor szólni illene?hát nem akad emberfia, kiordítana, micsoda demokráciaaz, mely térdeket rogyaszt sorba,s magát nyelvekre tolvaemelteti?Hát így kell élni?Lehajtott fejekkelmeg kérem tisztelettel?mert nem meremmert nem lesz … Olvass továbbRészeg vagyok…..