CHRISTINA ROSETTI: Visszhang

  Jöjj el hozzám éji némaságban, töltsd be álmaim beszél? csendjét, simogasson szemed ragyogása, akár a sz?z napfény, könnyes szemmel térj vissza, ó, hisz már annyi év eltelt.   Édes álom, keserédes álom, a mennyben kellett volna ébrednem, ám illúziót hiába várok, sápadt, sóvár lelkem mélán nézi, az ajtót, mely már soha ki nem nyílik. … Olvass továbbCHRISTINA ROSETTI: Visszhang

Családi kór

Letaroltam a város számtalan virágát, gyökerestül téptem pirosat, sárgát, hazahoztam, elültettem ?ket, itt n?nek innent?l kezdve egy festékes vödörben, miután hátadon hoztad a koszlott fotelt, mit valaki kitett háza elé, mert neki már nem kell, de nekem mégis megtetszett, vonultunk végig a Nagy Jen? utcán, hónom alatt egy rossz székkel, aztán az Uránia mozi el?tt … Olvass továbbCsaládi kór

Szürke macska hajsza

Szürke volt a macska, ami átment az úton el?ttem, kér egy feketét, kérdezte mellettem egy férfi, ellen- és rokonszenves volt egyszerre, a szürkét sem kértem, mondtam, s kezemet kabátom zsebébe dugtam, vigyázzon a jóléttel, lengette meg nyakkend?jét a szélben. Csak néztem. Ez egy vízió, nyáú, dorombolt a szürke macska, jó, jó, elhiszem, motyogtam, kezem remegett … Olvass továbbSzürke macska hajsza

Keleteurópai megaláztatásaim itt… és nem csak most – 6. Tétel

*     Évezred eleji leltár, 6. Tétel:     ÚTBAN VOLT MINDEN HAGYOMÁNY   A háború után frissiben hatalomra került „demokráciába” takarózó proletárdiktatúrának útban volt minden hagyomány, nem csak az ünnepeink.             Főleg a falvak évszázadok óta kialakult érték és szokásrendje zavarta a mindenáron újítókat. Megszüntették az addig létező összes civilszerveződést, a gazdaköröket, a Hangya Szövetkezetet, … Olvass továbbKeleteurópai megaláztatásaim itt… és nem csak most – 6. Tétel

Üdvözl?

Üdvözöllek téged és Téged!Csak egy kevés helyet kérek!A szavaknak, melyek bennem vannakHa nem írom le, mind meghalnak  Mert elveszhet minden egy perc alattMíg az öröklét ígéret hívogatAdd te is a szavad! – Cserébe!Ha túlélnek minket, már megérte!

Ki ért igazán önmagához?

A külvilág hangos, tolakodó, er?szakos: tévéreklám. Az Én már akkor se maradhat magára, ha nagyon akar. S akkor sem foglalkozik mélyen magával. Nem is ért?je önmagának, hisz sosem tanult magára figyelni, ügyelni. Meghal végül úgy, hogy alig tud magáról valamit.     Vajon kit ismerek, aki legbelül, saját hangján, magáról meditálna, a saját trénere lenne? Ebben … Olvass továbbKi ért igazán önmagához?

Szonett a hűtlen asszonyhoz

                           Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira,                             mint a házasságtörés, amelyben csalódott,                                                                                          (Étienne Ray)            Hol ezüst hold kiséri lábod,      hol pletykás patak halad,      – a bűnt csínytevésnek látod -,      várod szeretőd nyári éj alatt.          Hamis vágy kerget oda, … Olvass továbbSzonett a hűtlen asszonyhoz

Fiamnak

cigarettaparázs életem fel-felizzik néha végtelen lélekfüstbe halva el fájón, úgy mint ködbe süllyed? tájon lassan homályba vesz? élek tudom egyszer én is elégek ám te szikra, a parázs múltja s jöv?je lángot gyújtasz újra – hiszem – e porladó világban, taposva a járatlan sárban lesznek majd kik követnek téged míg lapulnak a gyáva férgek keresd … Olvass továbbFiamnak

Édes kárhozat

Néha meglátogat a sátán kedves mosollyal álarcán, átölel szerelmesen, megkisért szellemesen, isteni csókkal az ajkán várja – szóra nyíljon a szám, s kimondjam, csak ?t szeretem. Addig simogat-tüzel lelkesen, lánglehelettel, mégis édesen, én felgyulladok, majd elkárhozom.

Ha…

Ha hívogatnak már a megfakult emlékek, ha az elmúlt rosszak végre csodaszépek, ha a régi álmok szemedbe nevetnek, ha a kemény nóták egyre csendesebbek,   ha egyre gyűl a ránc szemed környékén, ha egyre több a könny egy szomorú film végén, ha egy buli helyett inkább tévét nézel, ha otthon talál a szilveszter éjjel,   … Olvass továbbHa…