THOMAS STRANDS ELIOT: Hisztéria

  Amint nevetett, lassan rájöttem, hogy vele együtt én is nevetése részévé válok, míg fogai csupán véletlenül egymás mellé keveredett csillagokká nem lettek. Magukba vontak a rövid zihálások, minden egyes pillanatyni újjászületésben, végül elvesztem torka sötét barlangjaiban, miknek falát láthatatlan izmok tömege borítja. Egy id?söd?, remeg? kez? pincér jött sebtében és egy rózsaszín-fehér kockás abroszt … Olvass továbbTHOMAS STRANDS ELIOT: Hisztéria

Ann Clark: Egy navaho lány egyszer? boldogsága

  Anyám kunyhója száraz, a reggeli szürke ködt?l megvéd.   Anyám kunyhója meleg, a reggeli bús hidegt?l megvéd.   A közepén ülök, kerek falak között, mit apám épített borókából, jó földb?l.   Amit apám áldott meg dallal, kukoricavirág-porral.   Itt, anyám kunyhójának közepén ülök, mert boldog vagyok.       Az eredeti angol vers:    … Olvass továbbAnn Clark: Egy navaho lány egyszer? boldogsága

William Butler Yeats: A bolond másik éneke

  E nagy, lila lepkének Kezem börtönében Tudás ül szemében, Mit bolond nem érthet.   Tanárként élt egyszer, hajdan Arca tagadó, merev; Diákjai lesték riadtan Ha nagy könyve, botja volt vele.   Mint egy harang bongó hangja, Mely egyszerre érces, édes, Így bizony jól megtanulta Hogy rózsát egyen hús helyébe.       Az eredeti … Olvass továbbWilliam Butler Yeats: A bolond másik éneke

VAN

ez az írás a családomról szól, nem pedig egy pajzán történet egy hármas kapcsolatról (félreértések elkerülése végett) van egy férj, kemény markú, van egy lány, aranyhajú,van egy izgága fiú,van egy házunk, vertfalú,kertjében agg körtefa vár,ágain énekesmadár,érdekes, ma már nem állzománcos kézmosó tála konyha szegletében,mint egyszer, nagyon régena nagymama idejében van egy reggel, friss illatú,meg egy … Olvass továbbVAN

VALERIO MARGELLI: Az ölelés

– kortárs olasz költészet –   Ahogy mellettem pihensz, arcod fölé hajolok s megpróbálom elkapni az álom töredékét, miként egyik gyertyaláng a másikba kap Két lángocska pislákol az éjben, hol a t?z már kialudt és az álom leszállt. Ám az alagsori kazán még mindig zakatol.  Ott lent fosszilis természet ég, a történelem el?tti korok lángolnak, … Olvass továbbVALERIO MARGELLI: Az ölelés

ENID DERHAM: rök béke

Enid Derham (1882-1941), ausztrál költ?, verseit csak halála után adták ki.   Amikor a türelmetlen lélek ketyeg? órát hagy nekünk hátra Nesszusz-ingét magáról lerázva, megtudjuk, mint szakad szét az élet.   Heves a szív, zakatol az elme, a porhüvelyen megosztoznak csendben, a látó és a dalnok elt?nnek, s szél táplálta lánggá válik minden.   A … Olvass továbbENID DERHAM: rök béke

A mi házunk

feln?ttes gyermekvers – id?sebbek is elkezdhetik!                                                               A padláson Arabella                                                            jó nála a karamella                                                            kedvese szól: „Ó, ma bella                                                                   telt vagy, mint egy karavella!"                                                              A tornácon Gergely él                                                            Soha-soha nem henyél                                                            Ã??rt áll, hogyha j? az éj                                                            Nem jön be a denevér.                                                              … Olvass továbbA mi házunk

Percy Bysshe Shelley: Dal

  Özvegy madár siratta kedvesét    Ült egy fagyos ágon; Fenn borzongott a rideg szél,                                          Lenn a patak fázott.   Nem volt levél a csupasz erd?n,    Sem virág a földön, Alig rezdült a leveg?    Csak a malomkerék zörgött.                                           Az eredeti angol vers:               Song A widow bird sate mourning … Olvass továbbPercy Bysshe Shelley: Dal