Lángoló árnyékod

Tűz-szikrát éleszt a szél tested féktelen elvakít a fény lángoló árnyékod lehull előttem tűzbe simuló arcod sebezhetetlen   Őrült tekinteted szikrákat szórva feszíti szét testem az égető homokban a vonagló fájdalom lassan átjár… felhevít… szorító akaratom teríti bennem a kínt   perzselő kezed érintő vágya végig suhan rajtam mint kiégett máglya foglya lettem foglyom testének … Olvass továbbLángoló árnyékod

Alan Alexander Milne: Udvariasság

  Ha engem kérdeznek, Mindig azt mondom: „Egész jól, köszönöm, lekopogom gyorsan." Ha engem kérdeznek, Mindig így felelek: „Egész jól, köszönöm, és te hogy vagy?" Mindig felelek, Mindig ezt mondom, Ha kérdeznek Udvariasan… DE NÉHA               Azt szeretném                                      Bárcsak ne tennék.            az angol eredeti:   Politeness     If people … Olvass továbbAlan Alexander Milne: Udvariasság

Miroslav Holub: Tündérmese

George Theiner angol fordításából   Felépítette a házát,                    alapját,                    kövét,                    falait,                    fölé tet?t,                    kéményét és füstjét,                    panorámát.   Csinált magának kertet,                    kerítést,                    kakukkfüvet,                    kukacot,                    esti harmatot.   Kivágta szeletét fent az égb?l.   És a kertet az égbe csomagolta a házat a kertbe a telket zsebkend?be pakolta és elment, egyedül, mint sarki róka a … Olvass továbbMiroslav Holub: Tündérmese

Csupasz karú fák

(üres képkeret áttetsző selymek mögött a kanapén egy régi ölelés emléke dallamba fojtott sikoly visszhangja a régi zongoráról sápadt, búcsút derengő arc a tükörben kávéfoltok zakókon teaillatú esték a mosogatóban lefolyót eltömő álmok a fürdőkádban fülledt-vörös színházi éjek forgolódása a paplan alatt ablakon beszűrődő hajnali ígéretek remegő, fakó ébredések fényképpé dermedt becsapódó ajtó szatén suhogása … Olvass továbbCsupasz karú fák

otthon

cigarettafüstben és boldogságban telnek a napok. a fotel karfáján odavetett kardigán, az asztalon, a tárgyak közt lustán csorog a megs?r?dött id?.   mint befont haj, ölelik magukat a dolgok – egyesülnek, szétválnak, örvénylenek egymásba, hogy esténként majd kibomlottan legyenek selyemkárpit a párnán.   halovány, csendes tündöklés a pillanat a szobán. mosolyog a sötét, a csempe, … Olvass továbbotthon

Este

          Rám suhint, úgy nyilall…      szememmel kacéran gúnyt űz. Megérkezett: ő, az égi ravatal, hűvös szél kerreg. Elhalt a csicsergés.  Kertaljába olvadt a vén fűz. Csodálnak jégfényű árva csillagok, irigylik tanyám, mert oly’ míves. Átsuhannak homlokomon buta tegnapok. Az est leszállt. Bontsd meg ágyunk, Édes!        

Megjelent!

George Tumpeck Hegymenet Örömmel tesszük közzé a hírt hogy megjelent a Héttorony közkedvelt alkotója, George TumpeckHegymenetcím? könyve! 360 oldal 56 db képpel illusztrálva ára: 2300Ft + postaköltség

A patakra jött egy kis gazella gida

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /9. rész/* Míg haladtunk óriási, habos tarajú hullámok borították a tengert. A kereskedők hajói azonban tétovázás nélkül haladtak a hullámok hátán, a hátulról fújó szél éjjel-nappal kitartott. Az agyagtáblák földjének emberei, úgy látszik ismertek valamilyen számítást a megtett út mérésére, mert hetekig tartó utazás után így szólt Ankdu: — … Olvass továbbA patakra jött egy kis gazella gida

nkényes egyperces

  Ma reggel csak úgy engedték be az embereket a metróba, hogy egy – a bejárat elé kihelyezett – lila kalapra, melyre hatalmas bet?kkel ráírták hogy „Ez egy sárga kalap" egyesével és fennhangon rá kellett mondani: „Ez egy sárga kalap" – majd kétszer megfordulni és egyszer hátraköpni. Ez utóbbi m?velet eredményét fehérköpenyes n?vérek gy?jtötték s … Olvass továbbnkényes egyperces