Láttam

  Láttam már biz láttam ott homokban a lábnyomot szivárványt kék ég alatt tücsköt és kis bogarat folyó vizét végtelent rét színét a szertelent sündisznót a fa alatt hazatér? madarat borús téli ég alatt megálmodtam a tavaszt.

Központozás nélkül

“belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz…” Központozás nélkül    belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz ereszd szabadon lelkem és tudatom csak pár percig a csendet hallgatom ne kelljen most semmire gondolnom hálás vagyok érte hogy érted és nem kell válaszolnom de ha újraelsimul mindenha visszatérekújjászületettenlélekbe életkedvtestbe er? … Olvass továbbKözpontozás nélkül

A balsorsú isten (3. fejezet)

Az eredetmese záró epizódja. III.   Újra sokáig egyedül volt. Ha lehet, most törte a fejét leger?sebben, mert végre tökéleteset akart teremteni. Nem engedhette meg magának az újabb kudarcot. Tudta, hogy a többi isten mosolyog rajta a háta mögött, és ha még nem gúnyolják egymásközt, nemsokára az az id? is elérkezik. Ebben biztos volt. Ha … Olvass továbbA balsorsú isten (3. fejezet)

A hernyó is meghal

  A hernyó is meghal            ha begubózik egem fényét eladtam az éjnek s már csak gyertyák égnek félnek lángját forgószél tépázza csonkján köröz tölcsére hörög üvöltve belém karol szaggat cibál hagyom         ha szél ívéhez         simul a platán        ajzottan          hajlik le rám kéjt?l cserzett arcom eléd tartommintkátyúkon zökkentgaraboncás köpenynyelte út porátaz ördöggelcimborált érintsd meg … Olvass továbbA hernyó is meghal

VII. – Szürke

Színszonettek. A hetedik a SZÜRKE.   Nézd, hogy beszél hozzád a szürke szempár,oly beszédes e hallgatás – hang nélkülszól, de érted szavát, s ha kéred, megvár,mert érzi szíved, és ezért nem vénül. Tudd hát: hiába száll felh? mifölénkviharral zúzva szét hiú reményünk!Álnok folyó! Hiába zúgsz dúvadként,tajtékot fújva: átok, fuss el?lünk!Én nem kértem átlagéltet, bár néhasírva … Olvass továbbVII. – Szürke

Keresztelő

    A pici csecsemő cuppogott álmában, s egyáltalán nem zavarta a vendégek zajos jókedve. Pedig már délben összegyűltek keresztelőt ünnepelni a fogadóban, ahol a család is lakott.   A babát egyáltalán nem érdekelte az egész felhajtás, csak békésen, bábként, szorosan átkötve a pólyában feküdt a bölcsőjében. Papáját sem hallotta, ahogy üres söröskriglijével az asztal … Olvass továbbKeresztelő

J.M. Plunkett: Arbor Vitae

Egy újabb fordítás kísérlet. Az aranykapu mellett n? egy fa, Gyümölcsei a Csodát mutatják, Levelei az elhagyatottság Napjai — s haldoklás éjszakája. Rügy és virág: a gyümölcsért nyílnak, Gyökerét öleli a félelem, És az emberi vért?l nedvesen Súlyos ágai földre borulnak.   De nézd a gyümölcsöt! Íze-színe Jobb, mint a bor — vagy jókor jött … Olvass továbbJ.M. Plunkett: Arbor Vitae

Scifi

Scifi   ma más a szép a szürke ködben elhervadt virágokon megtréfál a fény megtörik a varázs parázslik a pázsiton a virgonc naplemente összeér a föld a végtelennel s az új horizonton árnyat játszik a megannyi szkafanderbe csomagolt álomjáró ember   nihil és egyszerre valami fülsiketít? éteri csörömpölés zavar meg az ép ész elvész mint … Olvass továbbScifi

A csavargó imája

  Lábam alatt ingovány, Fejem felett magas ég, Arcom sápadt, halovány, Szemem vörös t?zzel ég.   Útnak ereszt a reggel, Ködcsókjától reszketek, Parolázom a széllel, Míg sövények rejtenek.   Útszéli jelen, s jöv?, Egyívású nappalok, Köröttem minden feln?, Lassan magam maradok.   Nem vár leány mosolya, Nem jön álom az éjjel, Nem vár vetett nyoszolya, … Olvass továbbA csavargó imája

Két asszony – III.

A háború alatt Mariska, a másik asszony nappal a borbélyszék mellett állt. �? is szerzett nagy nehezen egy “selejtes segédurat”, aki pár nap után megszökött a napi bevétellel. A szalmaözvegy többé nem próbálkozott újabbal. Begyakorolta inkább a borotválást és kiírta a firmatábla alá az ajtó üvegére: HAJVÁGÁST NEM VÁLLALUNK! Hajszolt, kimerült teremtés lett a vidám … Olvass továbbKét asszony – III.