Álom

Barna Erika Viktóriának, az álmodónak         Végtelenb?l végtelenbe, el nem apadóan domb tövében hömpölyög a széles emberfolyam.   Fiatalok és öregek, borúsak, vidámak: éltet?i s elbukói az örök világnak.   Arcát keresi mindegyik, tömeg fölé – szárnyát, s milliók közt az egyetlent: keresi a párját.   Kihajt bennük, növekedik, vet az id? … Olvass továbbÁlom

Ébred a természet

                                   Fehér virágon                Zümmög? méhecske,               Zöld lombok között               Leng? szelecske.                 Fehér barikák               Zöldell? réteken,               Brekeg? békák               Tóparti vizeken.                 Magas fészkekben               Hosszú lábú gólyák,               Röpköd? pillangók               Csiripel? madárkák.                Repked? bogarak              Szorgos kis hangyák,              Illatos virágok              Bolyhos cickabarkák.   … Olvass továbbÉbred a természet

Mezítlábas mennyország II.

…hatalmas robajjal szakadt be, Bütyök egyszerűen becsúszott mellé a lékbe.*     Aznap az iskolában sem mentek jól a dolgok. Orosz órán az osztály a megszokottnál is jobban kikészítette a Tanárnőt, s az fejét vesztve, válogatás nélkül sorban püfölni kezdte a fiuk hátát az egyébként mutogatás céljából kezében lévő mogyoróvesszővel. Lázár látta, hogy nincs menekvés, … Olvass továbbMezítlábas mennyország II.

Kitöltés

  fehér foltok a rovátkák közt súlytalan nehezék átmeneti öröklétben túl sok a túl kevés   szavazz igennel nemmel a csodára szentesítsd önhatalmúlag iktasd be április tizenvalahanyadikára ünnepeld meg ha rád virrad   fehér foltok a rovátkák között súlyosan könny? kimondani örök átmenetiségben túl kevés a sok s a fekete lyukakat te töltöd ki  

A játék vége

Fotó: Gyéresi Andrea Éva Játszani akartam csak, rémesen komoly játékot, mászni a hegyeink hátáról lehántott térképeket, versenyre kelve múlandóságunk csattogó zajával, csatakiáltással az értünk ég?, g?gös sugarakba els?nek érni, és leütni az ipi-apacs visszhangzó vihorászását! leütni el?led, igen, els?nek érni, és mindenben helyemen lenni, élni a közös játékunkat, ha elhagy a csapat, akkor is maradjon … Olvass továbbA játék vége

néma virágzás-3.

…       ablakon a fény homályosan beosontcsendbenkörbe font karjaid köztremegett testemszemed pillantásaarcod mosolyaelvarázsoltalelkem hangtalanul kinyitottadszívem ablakátszerelmes repülésbenmind virágkelyhetsimogattadvágyaink kapuját…

Es?

Es?fény. Világít a házfal.   Cseppecskék Itatják a tájat.   Es?fény. Ázik már az utca,   Nézhetjük Ablak mögé bújva.   Cseppekb?l S?r? ez a fátyol,   Szárazság, Áldás ez a zápor.   Cseppecskék Kerget?z? jóság,   Tiszta lesz Végül ez az ország?.      

Fordított reggel

Úristen! Már megint! Nagyon fájt a feje. Úgy érezte, mintha valami szívná ki az agyát. A szeme is belefájdult, enyhén könnyezett. Fájó tagjaival felkászálódott, a konyhában felkapcsolta a villanyt. Fájt a fény, ahogy az a szemébe villant. Ez a nap maga a fájdalom – gondolta, s lassú céltalan mozdulatokkal elkezdte készíteni a reggelit. Szeme lassan … Olvass továbbFordított reggel

Csak semmi pánik

Bandáktól rettegő villamos, mint meglincselt tanár hever keresztben. A közelben néhány kandeláber felgyújtott hajtincse világít. A fortyogó felszínen az új középkor emészthetetlen, avas zsírdarab. A végvárak, mint rendőrőrsök bedőlnek. De néhány vigasz a városba tart.

Dylan Thomas: És nem uralkodik majd a halál

És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad,     És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad, Láb és könyök csillagként felragyog; Észhez térnek mind az ?rültek, A … Olvass továbbDylan Thomas: És nem uralkodik majd a halál