Hohó

” ha elérsz az utolsó lapra, csukd be a könyvet ! A múlt árnyai ne riasztják elméd amint sanda pillantást vetsz életed tükrébe ” !     Az éj sötét és forró, mikörben agyam képei villódzak elmém verendáján. Miért nem merülök már bele az édes alélás langyos ringatagába ? A film pörög, suhan, röpül az … Olvass továbbHohó

A Mindenség Hercege

  A Mindenség Hercege   A lelkek szárnyaltak egymás mellett, Vígan ölelkeztek a bús szürkületben. Minden csillag elt?nt az égr?l már, Felh? takarta be a fényl? éjszakát.   Fehérl? bércek vakító tükrére értek, Gondtalanul várták ismeretlen létüket. A hold nem adott fényt a nászhoz, És reszketve borultak le lábához.   Elszakította egymástól a lelkeket, Egyiket … Olvass továbbA Mindenség Hercege

Tisztátalan

  Látjátok, hogy mit hagytak ránk korok szegleteibe vesz? ?sök? Forog a szentnek súlyozott szó, és lenyeli aki hallja. Ábrahám óta csonkítás a norma, ember emberforma miatt kell veszítsen magából felesleges darabot! A századok kézenfogva vezették idáig a szónoklatot, ki tudja miféle látomás ürügyén mesélt a metélésr?l fennkölt dolgokat, és vágtátok a gyerekeket ti is! … Olvass továbbTisztátalan

Csecsem?

…az ember ráébred pár percre, a tökéletesség itt jár köztünk… Üde, ártatlan tisztaságodhint érzékenyen gyógyító balzsamotnéha már kérgesed? szívünkre,az ember ráébred pár percre,a tökéletesség itt jár köztünk…mire hófehér mosolyodarcunkról rád visszaragyog,szívek közt tapintható köteléklesz a jóságba vetett hit…az ember szinte feloldoztatika hétköznapok sara alól.

Csillagom, révészem

“Csillagom, révészem, vígy álltal a Dunán, Uramtól maradott lovam neked adom…”     A folyó szokott iramban igyekezett távoli célja felé, a csónak megadóan siklott az er?teljes evez?csapások nyomán a part felé. Fiatal nyári este volt, csillagokkal teliszórva az ég, és a hold is kövéren, elégedetten nézett alá égi páholyából. A Bence, a révész, aki az … Olvass továbbCsillagom, révészem

Tiszta szemmel

*     Mostanában gyakran gondolom magam öreg utakra, olyan öregekre, ahol az őseimmel találkozhatnék. Furcsa főfödőben, mentében, csizmában, vagy bő gatyában bocskorosan járnának, kelnének körülöttem. A nők hosszú szoknyájukat emelnék, ha az úton sarat látnának, a férfiak nagyot lépnének, vagy odébb húznák a kantárszárat – ne tocsogjon az az állat. Esetleg kicsit északabbra is … Olvass továbbTiszta szemmel

Napszín? rozsda

Nem születik sírva, és nem hal meg bennem semmi… Mikor egy napnak vége,s pár lépéssel közelebb jönaz hízelked? holnap,aranyával bevon mindenta csöndesen búcsúzó Nap.Lassul a vér ereimben,szelíden hömpölyög,mint öreg folyó, járjaútját szerveim között.Olyan vagyok itt legbelül,mint kívül az id?tlen világ,örökkévalóba fényesedvenézek fölfelé, mint a fák.Nem születik sírva, és nemhal meg bennem semmi,elég most némánmagamból kifelé lesni,hinni, … Olvass továbbNapszín? rozsda

Hold lények

  Hold lények   Az id? síkján halkan jártam tovább, És megannyi Hold lény nézett rám. Énekük szórta felém a magányt, És a dallam lassan fejembe szállt.   Bennem a kiapadhatatlan vágy, De még nem találtam rád. Az érzések morajló tengerén át, Utam nem vezetett hozzád.   A porba fekve hallgattam a földet, Megsúgja-e merre … Olvass továbbHold lények

A kutya

Háborús pillanatkép nagyanyám emlékei közül   Orosz katona baktatott végig az utcán. Néhány napja vonultak csak be erre a vidékre, az arcvonal lassan haladt el?re, s az id? egyre romlott. Hideg volt, kutya hideg. Pedig a katona járt Szibériában, látott embert menet közben megfagyva, s?t még lovat is, amelyik olyan keményre dermedt, mintha önmagának lenne … Olvass továbbA kutya