A semmi határán

A kegyetlen marcona vicsorog rám! -A kezemet hagyd,a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán.     A kegyetlen marcona vicsorog rám! -A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán. Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybefonva, lényünk létünk még maradni akar. Szelíden, kegyetlen utakat jártan. Könny?n már, keservek s vészek után, … Olvass továbbA semmi határán

Beszédgyakorlat 5.

Sokáig nem találtam a szavakat, de aztán rájöttem, miért.   Rád ill?t kerestem, és te mosollyal bujtál ki mindenik alól – minek.   Kell hát el?hívni azt, ami van, létez?nél több-e a megnevezett, éteknél étlap, játéknál p?re szabály.   Azóta futok utánad: dallamod lekottázzam, illatodra zsebkend?t szorítok, ízedre csukom a számat. Mégse jönnek a szavak. … Olvass továbbBeszédgyakorlat 5.

SORSÁRUS

      A sorsárus árulta a sorsokat. Azon a napon kevés sorsot adott el. Az emberek akkor még úgy érezték, hogy saját sorsuk jobb a vásároltnál. Nem is akarták elhinni, hogy rosszabb is lehet. Bíztak. Bíztak Nostradamus jóslataiban. Bíztak abban, hogy a világ a Vízöntő-kor hajnalához érkezett. Mások bíztak saját valós vagy vélt ravaszságukban. … Olvass továbbSORSÁRUS

Összefércelt sorsok – 7.

Ismerkedés         1963. szeptember 2-án arra ébredtem, hogy a szemembe világít az erős neonfény és egy kellemetlen, idegen hangocska élesen, szinte visít: — Jó reggelt lányok, ÉBREESZTŐ! Az “e” hangnál jól megnyújtva, felívelte a dallamot, szinte azt hallottam ki belőle: — úgy kell nektek!  Képtelen voltam ezt megszokni. Merényletnek éreztem, a magánnyugalmam … Olvass továbbÖsszefércelt sorsok – 7.

ADVENT

Decemberi délután, Hamar sötét már a táj. Vatta-puha hó szitál, Fészkén gubbaszt a madár.   Égb?l fehér pillangók, Hópelyhecskék, villanók, Szállingóznak, ragyognak, Csipkecsodák hullanak.   Puha dunnatakaró Tündökölve ragyogó, Borítja be a falut. Behavazva már az út.   Lebeg? kis angyalkák Mintha mind azt mondanák: Karácsony jön emberek, Készítsétek lelketek!  

Az első hó

“Ahogy világosodott az ég, úgy vált egyre tisztábbá a földi világ.”     Az első hó           Azon a decemberi napon ólomszínű ég terült el a város fölött. A levegőben érezni lehetett a tél hóillatú leheletét. Aztán a vékony, hideg szél elállt és a fagy is megenyhült.         Osztályuk ablakában a gyerekek reménnyel pillantottak … Olvass továbbAz első hó

Végítélet a Neandervögyben 4. rész

Az asszony pedig a kör közepén guggolt. Mintha a fenekét ürítené, úgy nyomta, tolta kifelé a gömböly? hasában immáron tizenegy holdtölte óta fészkel?dött életet. Guggolt és jajgatott, id?nként pedig kántált a többiekkel. A férfiak csoportja elcsendesedett, csak gondolataik röpködtek.       4)   Estefelé a varázsló füstös, félhomályos, zajos barlangja benépesült. A hímek parázsló … Olvass továbbVégítélet a Neandervögyben 4. rész

P. SZAB MÁÃ???RIA, SZERELEM ÉS BÃ?°N cim? csábító novellás kötete GRATULÁÃ???LUNK

“Érdekes számomra ez a könyv. Tele van érzelemmel, megdöbbent? és fordulatos történetekkel, szomorú és felemel? emberi sorsokkal, megható vallomásokkal. A novellák olyan sokfélék, mint maga az élet, és amilyen színes egyéniség maga P. Szabó Mária is. Már csak azért is, mert ? egy igazi n?.” (Mecseki Hargita szobrászm?vész) Mária! Tiszta szívb?l gratulálunk! Olvasunk, s várjuk … Olvass továbbP. SZAB MÁÃ???RIA, SZERELEM ÉS BÃ?°N cim? csábító novellás kötete GRATULÁÃ???LUNK