Érts

Érts félre! Te sem leszel jobb, mint az eddigiek, akiket én értettem félre. A kapcsolatok kis része kommunikáció, nagyobb része pedig magyarázkodás ebb?l. A nem értés adja a tartósítószert emberi bef?ttünkhöz.  

Pünkösd

Itt sokan várjuk ?t.A szent pirkadatot,a hajnal els? sugarát.Hitt?l gazdagon áldottaknem külvilágnak szóló,egységet teremt?kér? lélek-dalát?rzi a hegyoldal,s rejt magában milliószívdobbanást.Mi remélve hívunk:jöjj, Szentlélek,egyre várunk…soha nagyobb szükségnem volt talán rád.

Villámlás éjjel

… lelkét vihar dúlja, párnáját riadtan fogja,   sötét szoba foglya     rémálmait álmodja újra, meg újra, éjjelek romjain tagjait vonszolva      virradva zsibbadtan vádol, éjszaka fekete árnyait nem ?zi el távol,         repedés súg falon, keser?n elönti fájdalom,                          halomba rakja. Szemével követi, nem ereszti sebeit nem kötözi senki,                       … … Olvass továbbVillámlás éjjel

Ébredés

    Mi a falakból kilépve is háromszor er?sebbek vagyunk, ahogy haladunka halhatatlanság kerítésébe kapaszkodva, ködös reggeleken, céljaink felé.Csak az ébredések nehezek, és egyre kilátástalanabb a tömegbe sodort létezés.Várakozásaink körkörös magányba kényszerítenek,és nem vesszük észre, hogy meglopott minket az id?.Képzelt cigarettám füstjébe kapaszkodom,hideggé érett kávém kortyolgatom, és rád gondolok.Emlékezetembe idézem az els? lépéseket,ahogy a ködoszlató … Olvass továbbÉbredés

Mamíííí! Ments meg!

Samuka nagyon óvatos, és körültekint? volt. Tettét a legapróbb részletekig kitervelte, és végiggondolta. De mint minden pitiáner b?nöz?, egy apró részletet ? se vett számításba. Ez az apró részlet ama híres korsóról szólt…   Samuka nagyon óvatos, és körültekint? volt. Tettét a legapróbb részletekig kitervelte, és végiggondolta. De mint minden pitiáner b?nöz?, egy apró részletet … Olvass továbbMamíííí! Ments meg!

Nagytótfalusi idill II.

Egy csodálatos reggel folytatása. Miután elláttam az állatokat, ideje volt, hogy magamra is gondoljak.     Tudtam, hogy a házban már igazi “terülj asztalkám” vár.     Felfrissítettem magam egy kellemes zuhannyal, tiszta ruhába bújtam, és mentem az étkez?be.     Gábor mosolyogva figyelt.     Kérdeztem t?le, mi van rajtam, ami annyira érdekli.     Nemes egyszer?séggel azt felelte: … Olvass továbbNagytótfalusi idill II.

Az utolsó első nap

Az itt leírt történet fikció. Tudjuk azonban, hogy ami az életben megtörténhet, az meg is fog történni. *       A temetés után fáradtan ült le az éttermi asztal előtti székre. Nem is ült, zöttyent inkább… Meglazította fekete nyakkendőjét, kigombolta a fehér inge nyakát, hátradőlt a széken, és egy hatalmas nagy sóhaj kíséretében körbejáratta … Olvass továbbAz utolsó első nap

Illatot érezz

    Feldobott a víz, és én most az árral szemben árulom testem áruló maradékát, minden deka ezerszámra tartalmaz bel?lem sejtet, nem is sejted, mennyit felejtek, emlékem ára már nem érvel, rémálmaim unalmasak mára már, nem is árulok el többet, a döbbent tekinteteket számolom, régen megvetésb?l volt több bennem, f?leg csak a szánalom vára áll, … Olvass továbbIllatot érezz

Búcsú Chardonnay kisasszonytól

Szeretettel Pápay Arankának *   Nagy öröm ajándékot adni; — néha talán, több, is mint kapni, még ha csak jelentételen semmiség is — mondta nagymama. Persze akkor még nem nagy lelkesedéssel bólogattam rá. Később aztán rájöttem, hogy mennyire is igaza volt. De annál nagyobb a fájdalom is, ha ezt a sors, irigyen tragédiára váltja.   … Olvass továbbBúcsú Chardonnay kisasszonytól