Ã?géret

Ha elérkezne egy utolsó perc,Ha életemb?l egy utolsó j? el…   S az örök boldogság Ígérete vesz körül,S neked még maradást int az id?…   Inkább megfordulok, s újra kezdemInkább százszor is akár testet öltök…   Mert az örökben is fognám a kezedmert az id? nem pótol, s így nem vígasz nekem.

Halott vagyok?

Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Halott vagyok?   Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Kinek kitéptek létéb?l néhány boldog pillanatot.   Halott vagyok: vánszorgó halott. Szegként szúrják át lelkemet, ki nem mondott mondatok.   Halott vagyok: lélekben halott. Elrabolt t?lem az élet egy remény-gondolatot.   Halott vagyok: lelkemben fúj a szél. Szívemben most is érintésed zenél. … Olvass továbbHalott vagyok?

Ködből jöttünk, fénybe megyünk

Ködszagú a világ, benne ma fészket rak az emlékezés, egymásba folyik a csend a zajjal, s halk játékot játszik egy messzi harang. A fehérarcú nap elbújt dideregve, résnyire megnyílik az égbolt, utat tör magának a fanyar ízű múlt, tépi a ködbe mosódó felhők fodrait.     Hozzád indulok, két kezem üres, szívemben hozom-viszem nálam maradt életed … Olvass továbbKödből jöttünk, fénybe megyünk

Orisaku Mineko: Id?

Az id? láthatatlan és megfoghatatlan és képen való megörökítése kihívást jelent.   Orisaku Mineko annak szenteli képeit, hogy megörökítse pillanatok egyszer?, természetes szépségét, alkotásaiból jellemz? melegség és béke árad. Egyszerre nyújtanak esztétikai élményt és hatnak különösen megnyugtatónak. Az Id? cím? kiállítását a Mai Manó házban lehet megnézni október 29-t?l.   Az id? láthatatlan és megfoghatatlan … Olvass továbbOrisaku Mineko: Id?

Trip

    Mondom én kik vagytok, Por és hamu, Azaz, hogy le is van szarva a sok temetetlen halott, Az ilyen-olyan mézédes izé. Dög a kutya Lába fagyott, Majd holnap, és megkezdve az az új mondat, a pont után, pont vagy, Fejezd be, vagy el se kezdd,   Túl hosszú a körmöd, Túl áttetsz? a … Olvass továbbTrip

Depresszió

  az id? mélázva hull rajtam át,elhintve félszet nem lel akadályt,kisöpör minden értelmet,a bizonytalanság eltemets kificamult álmok kullognak a jöv? ablaka homályba fúl,nem látszik már remény, s holnapcsak sötétség vár az üvegen túl

Meztelen rőzse

(meghallgatom)   Összes csókodat őrzöm, a közömböseket is, messzeségekbe nyargalókat, s a szárnyszegetteket.    Sebzett lélekből szakadót, álmodba vivőt, örvényedben vígan küszködőt.   *   Hétköznapi ölelésünk testetlen határait feszíted, eged záport rejt… medredben élek.     

A szélbe lopott levél

Egyszer hallottam egy legendát egy olyan állatról, akit úgy neveznek, az ember. De én még ilyennel soha nem találkoztam. * –       Tisztelt gyermekeim, nemzedékem. Figyelmeztetlek titeket, hogy nagy veszélyben vagytok. Én, a Tölgy, itt leírom utolsó napjaim, s ha még van időtök, meneküljetek. Meneküljetek, mert közeleg a vég. Gyönyörűen sütött a nap … Olvass továbbA szélbe lopott levél