Szajré

A demokráciában is élnek szegények Lesznek bel?lük például drogfutárok Viszik a kotonba zárt terhet Áthúzott nullák ?k, nem vagányok   Megbízóik nem mérlegelnek Ha rosszul lesznek, átvágják a torkuk Gyomrukat felmetszik, tovább passzolják A szajrét. Teljesítették a dolguk

Cseresznyecsencselés

Elnézem rövid divat-vörös haját.Már magasabb nálam.? már nagylány. És ? már fiúzik.És ? már rágyújtott. Szidom is érte. Csak némán mosolyog. Eszembe jut NEMRÉGott állt a kapumban egy  angyalbarna arcú fürtös hajú csöppségmarkát nyújtva felém:” hozstam magának cseresnyét”.Tudtam, tíz perce csencselték,hiszen cinkosan rájuk is szóltam“ajjaj, és én nem kapok?” Félve mozdultak az ágak,a kormos kis szemek … Olvass továbbCseresznyecsencselés

nem olvasod

… pedig annyi mindenr?lírhattam volna −ám nem ült körémihletként− jó ismer?söm −a temetések szaga;sosem látott otthonomráncos kézfogása isszúrós zsebembenmaradt… szólni mégsem tudtam róla. én hozzád t?ztemminden szavam −voltam színed(a kimoshatatlanbarnaság)és néhanapszúrás is:ágynak dönt?lázad,ha orkáncsapta hajad,voltam es?kabát. és mind hiába… mert nem olvasod soha.

Az erd? beszél /csak érteni kell…/

Oly messze, oly halkan, alig érteni szavát: susogó nyár-dalban a múlt küldi nekem át id?n, téren; halványuló,—— itt biztos a “teren” szóra gondoltál…a halványuló, fakuló tollú holló fakuló tollú holló,——————mind beszédtechnikai szempontból, mind képi megjelenítési szempontból is meglehet?sen zavaros, nyelvficamító és túlspilázott…   cs?rében ezerszín? ?sszel… Hirtelen remény önt el: A szell? id?gép, felülsz,—-a szell? … Olvass továbbAz erd? beszél /csak érteni kell…/

Hommage

    Egyszer mementóvá válnak az ünneplő napok,   mind több üres széket néznek éhes asztalok, a sors lepkehálójába pók sző ősz szemfedőt, s mi túlélők tisztelgünk halk padok előtt.  

Nagyapa temetése

Én képtelen vagyok parancsra sírni,és rémít? tágakaz üres frázisok. Jajj! Csak az ill?komolyság meglegyen!Csak mosoly ne csillanjonvértelen ajkamon! ? ember volt, és élt.A fájdalom személyes,már ha akad ami fájjon.Lélek volt, egyedi. ( “Hiányod átjár, mint huzat a házon.” ) Én képtelen vagyokfelejteni mindent.Ne takarjunk semmit,hiba is akadt. De hát ett?l emberaz ember, hogy ha ember.És … Olvass továbbNagyapa temetése

Kimosott versek

    A legszebb ruháim vettem fel mindig, amikor rád gondoltam.- Verset írtam mindenütt, ott is, ahol nem lett volna szabad. Például érettségiztetés közben. Aztán összehajtogattam a papírt, kiskabátom fels? zsebébe dugtam. A bal oldalra.   Tudod, úgy voltam csókjaiddal, mint te kisfiúként a Sport csokival. Egy nem volt elég soha.   Már nincs mese. … Olvass továbbKimosott versek