Utolsó pillanat

*   Felhők mögött örök éjszaka settenkedik, fények vesznek a semmibe, neuronok még járják útjaikat, még álmodik valamit a lélek, aztán eljön az utolsó pillanat. s oly könnyű lesz minden eldobva a gravitációt, testünk   kényszerzubbonyát levetve, szabaddá válva, elindulunk a végtelen időkbe.

A kés sikong

Ma a kenyér beszél a kés sikong e földre születtél bűntelen vagy vétlen élned ősi jog egy morzsányi létben   barnában feketében   Még teremtő vágy vonz hogy hozzáférhess az örök csodához vess magot és arass késed legyen éles kenyered hallgatag   Hogy életben maradj

is

ismeretlen mind, mi el?ttem – mind, mi utánam – neked az.mir?l beszélgetünk? mondjad –beszédünk a beszédr?l szól,berendezzük azt a szobát,ahol kényelmes helyre ülszközelembe, érintésnyi,szó nélküli távolságunk,akár el is hagyhatjuk, jöjj.

FÉNY-ÁRNYÉK

  árnyékból jöttél  most rád esik a fény  már te árnyékolsz                                                                   árnyékban izzik  várakozik erőt gyűjt  a fény gyermeke    fényben füröszti  árnyékban takargatja  ringatja szépen    fényben születik  eltávozik árnyékban  keskeny pallón jár    árnyékom lettél  pedig csak voltam napod  új fizika kell    nem tudja a fény  mekkora árnyékot vet  mikor … Olvass továbbFÉNY-ÁRNYÉK

Áttelepülés

  Amikor a téli szervizelés során felújított, rendbe hozott els? sportrepül?gép felszáll, nekem, mint els? fecske hozza el a tavasz hírét. Így történt ez az idén is, az elmúlt hétvégén. Kihasználva a langyos napsütést, férjemmel a kertben tettünk-vettünk, amikor felpörgött egy motor, s az erd? felé fordulva már láthatóvá is vált a felemelked?ben éppen felénk … Olvass továbbÁttelepülés

Utolsó pillanat

Felh?k mögött örök éjszaka settenkedik,fények vesznek a semmibe,neuronok még járják útjaikat,még álmodik valamit a lélek,aztán eljön az utolsó pillanat.s oly könny? lesz mindeneldobva a gravitációt,testünk kényszerzubbonyát levetve,szabaddá válva, elindulunk a végtelen id?kbe. ———————————————————————————– próbájátok elhagyni a nével?ket, akár mondatszerkezet átrendezéssel!  🙂

A csoki

*   A szombatot a padlás rendezésével töltötte, dobozok, ruhák, könyvek, régi játékok között, amikor a kis doboz a kezébe akadt. Egy már régen nem gyártott keksz doboza volt, szigetelőszalaggal gondosan leragasztgatva, még a bevonulásakor tette el. A dobozba gyűjtötte gyerekkorának fontos rekvizítumait, és mintegy a gyerekkora lezárásaként berakta a padláson az öreg szekrénybe. Leszerelésekor … Olvass továbbA csoki

Szilaj legények

“Botjukat pörgető, hajlongó, fel-felugró alakok a lobogó lángok fényében, mögöttük az éj világvégi sötétje. Fékevesztett pusztai ördögök barbár ünnepe. Misa lelkét elöntötte valami eszeveszett gyönyör. Összeverték, porba taposták, és mégis! Közéjük akart tartozni! Kóborolni a végtelen pusztában, ott táncolni a rőt ragyogásban, és mindegy mi az ára!” (Töredék)*      Az oldalát érő goromba rúgástól … Olvass továbbSzilaj legények