Tavasztáncban

kívülr?l kezdeni: falevelen csorgó szerelemmel, méz kapaszkodik bogáron, porzót pofoznak méhek, sárga már az egész világ, zöldek, pirosak, kékek; és a lepkék – részegjei a földi bálnak; kiismerhetetlen – csupán a társa látja, lepent?cske tánca merre tart, majd aggódnak gyerekszobásan, bábra; de maguk hernyóban meg nem ismerik, visszaöltöznek táncba.  

Mindig visel?s

R?zsényi hajnalokat markolsz rádobod a szélt?l szított izzó Napra   lángol a délel?tt n? a terhe harangok szívhangjaival félid?s nappalok múlnak esték magzatvizében gyanakszik a készül?d? holnap   sebzi szívedet a gond kést forgat benne olyan ez a világ mintha mindig visel?s lenne.

Édes álom

        Két csillagod engem megigézett! Ifju lelkem villám járta át! Érintése telt ajkadnak végzet, óhajtom az édes italát!   Mámorító tested közelsége! Fölém hajolsz, és hozzám simulsz. Szerelmünknek égi teljessége, hogy ha végre néha elcsábulsz.   Rózsaillat kúszik kisszobádban, és te vagy a fény, amely ragyog, fogva tartasz arany kalitkában; fogságomban oly … Olvass továbbÉdes álom

hang, hatás – tornyosulás 2010. 04. 17.

köszönet Erdélyi Gyulának A teljes est anyaga (“m?sorfüzettel”) El?adások       Szerz? M? El?adó 1. Pápay Aranka  Juditka  Péter Erika  2. Rossner Roberto  Vannak jó szavak  Rossner Roberto  3. Thököly Vajk A papiros  Thököly Vajk  4. Bereczki Gizella  Felülírva Bereczki Gizella  5. Bige Szabolcs  Izzani látszott a tavaszi égbolt Bige Szabolcs  6. Papp Für … Olvass továbbhang, hatás – tornyosulás 2010. 04. 17.

Ajándék

    “Valamit mégis kéne tennem”: Keretbe foglalni magam, apám, hogy büszkén nézegethess (legalább onnan), és ne várj annyira.   Énekeltem neked gyakran, de a szíved rám se hederített, csak képezte a vérvirág-rögöket.   Nem tudtam. Sajnálom, sakkozni se veled. Most szavakkal lépegetek egyedül, a fehér fekete – gondolattáblán. “Már nem halaszthatlak tovább”.  

Örömház a „Vidám vitézhez” 3.

Zita királynő meg a Fedák Sári cigarettát hoz… *   A negyvenkettes mozsárágyuk nem várták meg a káplár válaszát, hanem, ahogy már előre megbeszélték, égrepesztő dörgéssel berobbantak a tömegbe egy hullahegyet rakni. Rengett a föld és vele remegett az erdő. A fák között borzosan aggódott a tó, mindaddig, míg a feluszított ágyuk torka, bele nem … Olvass továbbÖrömház a „Vidám vitézhez” 3.

Lelkembe tiportál, Isten!

Szívemre markolom kezem, Nem hallod fuldokló szavam. Nem látod? Könnyes a szemem. Itt vagyok egyedül, magam.   Lelkembe tiportál, Isten! Halld meg hát vádoló szavam. Elvetted, s odalett minden. Itt vagyok egyedül, magam.   Lelkéért lelkemet adom! Halld meg hát könyörg? szavam. Nem látod? Könnyes a szemem. – Ne legyek egyedül – Magam.

Rétes

Romlás lett az unoka, ? kapja a süteményt. szép emlékek f?znek nagymamám házához -ma félve járok arra- régi otthont penész enyész-megcsap egy ismer?s illat- rétes sül mindjártde nem engem illet romlás lett az unoka ? kap süteményt