Los Alattomos

Szinte Gábor: Apám sapkában     Ő jön, sunyi csendben egyre közelébb, lesz tőle a szemem szürkefátyolos, csal bele könnyeket, ha üvölt a szél, elszívja erőm, mi még fiatalos. Ö tépi szálanként hajam dzsungelét, festi mákos-ezüstre, mit meghagy még, fogja be a szám, pedig az még dalos. Mindent rabol: kreatív férfierőt, dagadó izmot, derűt, asszonykacajt, … Olvass továbbLos Alattomos

Örvények felett II._3.

Háborúban az ember     Hosszúra nyúlt az állóháború, közben mégsem aludhattak a civilek téli álmot, mint a medve. Enni, tisztálkodni, élni kellett akkor is, ha fenekestül felfordult a világ. Az ember alkalmazkodóképessége csodálatos. A borzalmakhoz is hozzá kényszerültek szokni. Északról időnként repültek a német lövedékek a Sió fölött a falura, a Kálváriáról és a Várból … Olvass továbbÖrvények felett II._3.

Gyermek az időben VIII.

* 8.         Zsolt étterme jól prosperált. Persze jókor is időzítette a kezdést, két hónappal az Olimpiai Játékok megnyitása előtt. Nehezen indult be, előbb a környékbeliek, de lassanként más negyedekből is kezdték felkeresni. Színmagyar személyzettel üzemelt, noha kezdetben Zsolt ezt nem nagyon akarta. Végül is azért döntött ezen megoldásnál, mert igazi magyaros ízeket csak magyar … Olvass továbbGyermek az időben VIII.

Simogató

  Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,– cirógató fényben – becézget, mint hajnal.Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csaksúgjad!Simítsd  rám a szót, simítsd rám a múltat!Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,hiába táncolnak rajt’ fázós es?cseppek…Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, … Olvass továbbSimogató

Az adakozás áldása, az áldás adakozása — 737. —

Adjad fiam a te szívedet nékem, ismétli mind egyre egy bels? hang bennem…       Az adakozás áldása, az áldás adakozása — 737. —   – Adjad fiam a te szívedet nékem, ismétli mind egyre egy bels? hang bennem, de nem hallom, vagy nem akarom meghallani…       Azt gondolhatnám, hogy az emberek dönt? … Olvass továbbAz adakozás áldása, az áldás adakozása — 737. —

A múlt foglalatában

  Mint mikor kar bújik rég hordott kabátba, s a kéz nem találja meg a zsebeket, vagy idegen lakásban riaszt fel az éjjel, s villanykapcsolóért matat tenyered,                                                               úgy kutatod múltad, súlyos útitáskád, – egy poggyásznak többen rángatjuk fülét – bezárt boltba járunk, visszhangos a kamránk  s látásunkat rontja a kriptasötét.   *  Mindenkinek van … Olvass továbbA múlt foglalatában

Es?

Csigákkal tele a rét… Felh?k sokszorozódnak, a víz cseppenként fénylik a bokor levelein, a pók serényen köröz, sz? szüntelen odaadással. Miközben gyerekem kislapátból markolót álmodik…huzavona nélkül simít végig pocakján a gyümölcs-ajkú napkorong. Leáldozóban is jóllakhatunk színeivel, megérdemelnénk egy rebbenésnyi csendet, csak volna, csak volna, akivel lehet ilyent  ———————————- Itt-ott szépescske, de még nem állt össze … Olvass továbbEs?