Ráébredés

  Az utolsó áthatóvá sikeredett. Elfeledtem mindent végre. Két kezed közé fogtad arcom, a négy szem folyosóján át társbérletbe költöztettük lelkünk. Közlekedtünk egyikünkből a másikba, meztelen. E perc ezeredrészében gátlástalanul sétáltunk. Remélve hosszabb szemlélődés útvesztőjét, a táguló ürességben. A mélyet, ráébredőset megkaptuk elrejtve itt, amikor az elme kihagy.

Viadal

     A bikaviadalok vesztesei mindig sült marhaként végzik. Pedig az esélyegyenlőség jegyében – egy sima negyvenhárom dioptriás szemüveget a bika fejére erősítve – kiegyensúlyozhatnánk ezt az igen tisztességtelen állapotot.  Érthetetlen, napról napra, viadalról viadalra, hogyan sikerül nézőkkel zsúfolásig megtölteni az arénát, mikor e pompás állat, a nemlátás fogyatékától gyötörten, közönsége moraján kívül, a viador megmozdulásáig … Olvass továbbViadal

Ereje teljében hatvanas magyar

Ernő mentette ki őt abból az áldatlan helyzetből azzal, hogy elvette feleségül és kihozatta Amerikába, amit Sárika az esküvő idején valószínűleg minden földi paradicsomok legszebbikének képzelt. Arra nem gondolt, hogy Ernő jó húsz évvel idősebb nála, és előbb-utóbb leveszi majd lábáról valamilyen nyavalyás kór. *   Mindez még abban az időben történt, amikor a Szerkesztő … Olvass továbbEreje teljében hatvanas magyar

Reggeli vers (‘ágybakávéval’)

Bárhova nézek, itt vagy egyre,itt hintázol szempilláimon,ha fázom, s összekuporgok remegve,meleg karodat érzem vállamon. Belesuttoglak a telefonba,az éji égre arcod pislogom, ideálmodlak tárt karomba,leped?mre b?röd simítom. A reggel elhozza bársony-hangod,nézel rám szép szerelmesen,olvadok t?led, ahogyan kérded:“kérsz kávét, Kedvesem?”    

Mégis

Kihunyt csillagok tüzében ég? létem éjzöld barlangjába, lehajtom fejem szomorúságomból faragott nyoszolyámra. Közös boldog életünk látomását vetíti elém a képzelet, kinyújtom kezem feléd, oly soká kerestelek. Égszínkék pillantásod jeges leheletét érzem b?römön, megfagyaszt örökre, mégis te vagy börtönöm.

Minden-ható

    A megaláztatás neki már kevés, azért feszeng csak, hogy megtépd ruhád. Tiszta szó helyett csavaros cselvetés maszatba fúlt kánonja borul rád.   Átfesti arctalanul eldeformált hittételeit a bűnös lélek. Sunyin föléd emeli korcs utódját a piedesztálra példaképnek.   Nem lóghatsz ki, ha körön belül vagy. Lehetsz lángész, akár holdat ugató különc, egyensúly nélküli … Olvass továbbMinden-ható

Zokogó

  Hajnalban a zokogás kérlelte az éjszakát, rám építve falait álmoknak, mik nem hoztak megnyugvást. Gátat épített a reggel. Szemem ébredezve ásít, mint kiszáradt kút olyan üres, könnytelen. Nem hagyott a sírás ott remegett velem, azon az átkozott, vasból ácsolt lépcs? tetején, mit magamban építettem. Onnan látom a tegnapot, lépném át a fels? fokáról a … Olvass továbbZokogó

Falusi életkép

Mese felnőtteknek… *     Szeszélyes az idei nyár. Nap perzselte kukoricák állnak sorban itt-ott sárguló levelekkel. Lassan növekedtek. Most szél suttogását közvetítik a közeli fáknak. Rojtos felhők úsznak az égen, egyre sötétebben a kis falu felett. Így vihar előtt, a magas, felső, kopasz ágakra gyűltek a seregélyek. Egymást túlkiabálva vitatták, hova kellene bújni a … Olvass továbbFalusi életkép

Szingli élet – 3/3.

*     3.   Gábor mostanában szokatlan dolgokat észlelt magán. Egyre többször fordult elő, hogy egy pillanatra nem tudta hol van. Egyetlen árva pillanatig tartott az egész, s el is múlt. Eleinte nem figyelt fel erre a jelenségre. Csak, amikor ismétlődött, gondolt arra, hogy fel kéne keresnie egy orvost. Úgy érezte, nem fáradt, szereti … Olvass továbbSzingli élet – 3/3.