Madárlátta

  Pihe, dús hebegnivalóm támadt. Mondd, láttad tegnap a hulló mézeskalácsot? Rebegem a jégvirágos ablakra, és tovább a csendre, a kályhamelegre… Harkály kopogású zivatarral feleselek, és nagyokat nyelve hallgatom, mint száguld télnek, a hűvösnek szánt gondolat, csak… egy fahéjdarabot kötöztem a fenyőág sebére.

A szuplinitorok hónapja

*       Feltételezem, többé-kevésbé ismerik a magyar tanügyi szaktanácsadókat. De vajon a románt ismerik-e? Nem? Akkor tüstént bemutatok egyet, méghozzá munka közben, hadd lássuk, hogy izzad, dolgozik egy román kollega. Helyszín: Nagyvárad. Időpont: augusztus, a szuplinitorok kinevezésének hónapja. Hogy kik a szuplinotorok? A román-magyar szótár szerint helyettes tanerők, akik többnyire szülési szabadságon lévő … Olvass továbbA szuplinitorok hónapja

Majomtársak és egyebek

      – A nyárson sült szalonna az igazi, higgyétek el nekem. Lobog a tűz, mikor már csendesül és inkább csak parázslik, akkor érdemes belevágni. Fanyársakat csináltam, nem szeretem ezeket a modernkedő, hosszú kettős villájú fém izéket. Parancsoljatok kérlek, most faragtam őket, még frissek. Szalonnát ugye mindenki hozott? Nosza! – Misza? Kérdezi egy kicsikét … Olvass továbbMajomtársak és egyebek

Tépett virágok

*   A KisHerceg és a fiú a tulipán mező közepén találkozott. A fiú guggolva szedte a piros tulipánokat, keze tele volt virágokkal, érdeklődve nézett fel. A KisHerceg szomorúan nézte a virágokat, ahogy leszakítva tövükről már csukták szirmaikat: — Miért téped le őket? A fiú csodálkozva ránézett: — Miért ne tenném? A kedvesem kedvenc virága … Olvass továbbTépett virágok

Mondd!

  Mondd, mit tegyek, hogyan sz?njön itt belül ez a lüktetés. Ma még utópia a lélek-átültetés. Az arcomat átszabják ha kell, de mit tehetnék a neked nem tetsz? lelkemmel. Kihasíthatnám magamból,  és szenvednék a mindig jelenlév? b?ntudattól, vagy hajíthatnám a szemétre. Inkább köpök az egészre.      

Déjá vu… PARIS II.

Emlékezés nagy költőkre, versekre – emberekre. A mi titkunkra, hogy Párizsban egy utca sarkán kissé lejt a járda és élt egy költő, aki a rue de Médicisben – a Gambrinus kávéház teraszán észrevette, hogy beszökött az ősz… PÁRIZSI VILLANÁSOK – Második kép. *   Mindinkább belátom, hogy nem érdemes minden hangulatot, érzést címkékkel ellátni. Jobb … Olvass továbbDéjá vu… PARIS II.

nélet

      Itt vagyok, ázott varjak ülnek a fán koronát,s megremegnek,ahogy egy öreg kézben a gyöngeség vénát, alig pumpál. Páros csillagoknak, hallom, hogy zizeg a bokor,s meleg napfény bujkála hold peremén. Könyvvel a kezemben,mely már a hangyáknak paplana csitítom az esti kutyák kóbor énekét,itt, a mez?n teregetem életem és érzem, a kukorica égett levelét. Itt, … Olvass továbbnélet

Október

Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut.   Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja tűznek és hidegnek.   Jaj, október, szakadt a szoknyád csücske, a szőlővessző csapkodja a térded, … Olvass továbbOktóber