Net-mez?kön

Itt kószálok Babériába. Kell nekem a babér, hiába.   Bens? valómról ím a teszt: szeretet szárnyakat növeszt.   És mások is itt, annyian; lelki öcsém, lányom, fiam.   Kísér bennünket mosoly, bók. Szövünk mi finom szavakból   költészet-hálót. Metaforák, zárt szonett és szabad formák   a gy?zhetetlen, árva had, mi net-mez?kön át halad.   Seregem! … Olvass továbbNet-mez?kön

Bazalt orgonák

* Dallamokat varázsol most a szél a bazalt orgona-sípok között, csillagokat sző ez a halvány fény a tó fodrozódó tükre fölött.   A Római úton visz fel sétánk az öreg fák végtelen során át, halódó levelek hullanak ránk, megálmodjuk bujdosásunk sorsát.   Tudod hol járunk, vagy én vezetlek, vagy útjaink csak összefutottak? Oly mindegy, most … Olvass továbbBazalt orgonák

Jobb játszani

  Egy zsák önbizalmat kunyerálok, egy ferdén megálló éj alatt. Jah, a szerelem, ugyanazokat a szavakat fényesíthetem. Babér így, babér úgy. Előrecsomagolt zacskós szavak a pultnál. Két nap múlva ezt kapod. Nesze. Áhítom csak, hogy az állandó nesztelenségem határain kívül kiugrasztott Holdat, egyszer a bokorból elkapod.                

Id?vel minden

      Te némaajkú maradj keblemen mint az ?sz mikor épp szerelmes belém és forgószéllel felkavarja a vágy pirosas sárgalevelét.   És úgy feküdj itt, hogy hazajöttél – mint a vándor, ki többet nem menekül. Csak maradj mellettem és meglásd Id?vel minden a helyére kerül.  

Lesöpört gyöngy a bőrödről

…s az utak tovább futnak, de más íven.*       Mikor bőrödön a szerelempárlat rezdülő gyöngyként kicsapódott, s nem tudtam, hogy még újra várlak, vagy lezárunk egy kedves epizódot, akkor a világ már bizonytalan volt, bőrödről a gyöngyöt lesöpörte, minden közös tervet elnapolt, s a jövőképet tisztára törölte.   Mert megértettük, ez már búcsúzás, … Olvass továbbLesöpört gyöngy a bőrödről

Prédára várva

    Aludtak a légycsapók, remekm?vet sz?tt a pók, s türelmesen vár most prédájára,   mi persze menten ott vagyunk, még nem sejtjük, hogy meghalunk egy gyilkos ölelésben,                                s míg életünkért küszködünk, a mester kipackáz velünk, s mosolyogva mondja:   – Nem kértem, hogy felkeressen, önszántából jött ön a pókhálóba! –  

Szaggatott vonalban

Apró üveggolyók esnek…         Hozzád írok, kiszáradt szavaim, megsz?ntek immár számodra, testem fénytelen feszeng a gondolatok koromszín falain. Tudod mi voltál nekem mondd? Tudod-e lépteink nyomán az id?, mint igényes gond leszakított t?led fájva, árván mint egy léha kártyajáték asztalnál ültünk, kábán lihegve veled szállnék, de te nem akartál. Eszem szemedre emlékezvén … Olvass továbbSzaggatott vonalban