Esti séta

  Karöltve járok a semmivel, nyomomban homály lohol, honosított idegen csendek dúlják a sejtek közti kommunikációt. Dühödten másolom újjá magam. Folyamatos vérhajsza, lélegezni kényszerít az ösztön, mellkasomban hol szöszmötöl, hol dübörög a szív.   Haladok. Impulzusok. A homloklebeny meghatározott módú működése, vagyok, ingerülettömeg – hagyom magam mögött a járda menti lámpák eseménytelen félköreit.   Ismeretlen … Olvass továbbEsti séta

Én a Mézes utcát keresem…

A minap munkából hazafelé tartottam, a busz a szokottnál is később érkezett a megállóba. Felpréselődtem rá, és minden megállónál kissé beljebb sodródtam, ahogy löktek tovább a felfelé igyekvők. Ahogy belemélyedtem gondolataimba, egy párbeszédre lettem figyelmes. Mellettem egy középkorú nő térképpel a kezében lehajolt egy az első ülésen ülő idősebb asszonyhoz és magyarázott neki valamit…*   … Olvass továbbÉn a Mézes utcát keresem…

Vágatlanul

  Lázas álmaimban bezárulnak mögöttem az ajtók, dohos a levegő, ködbe vesznek a fények. A lépcső már nem hozzád vezet, a kapaszkodókat rég ellopták a bolyongó istenek. Elindulok egy idegen úton, körülöttem alaktalan felhők úsznak, a világ csak silány valósága a tegnapoknak.   Magánnyá torzul árnyékom, feketearcú Góliátként emelkedik fölém az éjszaka. Csillagok mélybe repülését … Olvass továbbVágatlanul

Záradék

      Nem tudom, mi hajtott hozzád, de mennem kellett. Még a kézfejemen folydogáló kék ereket is elígértem a kezednek. Nem tudom, mit mondtam akkor, csak a gondolat maradt, megállapítom hát; vannak feleslegesek szavak. Húzok egy vonalat, mert tudom, azt szeretnéd…   ———————————————————   Nagyon köszönöm, hogy a buszhoz elkísértél. Féltem volna egyedül az … Olvass továbbZáradék

Csobbanás

  Telehold sárga fénye Lecsorgott az Ér vizébe Satnya fűz szűzi teste Dísznek magára kente Haragos hínár húzta Fényében fulladozva Rám kacsintott a Nap Füzek Zöld levelévé vált Fakó  hajam A csobbanás rám fagyott Vigyorom kavarta a szél Ajkam üvöltött némán Sikolyom partra úszott Lassan becsomagoltad S azóta A szél hátán árulod

Zöd-piros-sárga teg

Szeretnem kellett volna Ady költészetét. Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.     A szivárványban azt szerettem, hogy két-, három-, hétszín?. Változatos. Az állandó folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti. Amikor el?ször kimosta számból a nyálat a tenger, akkor egy bizonyos határ után nem gondoltam a színeimre, hagytam a … Olvass továbbZöd-piros-sárga teg

A Magányos harcos

  Feleslegesen telnek a napok,hisz mind egyforma   Egyre csak ürül a konyhakasszaés a hideg minden lépésnéla talpamba veri az észrevehetetlen jelenlétét.   Ne is vesd le a kabátod,ahhoz túl fagyos a hangulat,de ne félj, mert id?nkéntsikerül kitépkedni a gondolataimata fejemb?l és a meghalni vágyástüzével felgyújtaniés megmelegedni mellette.   Mert vannak olyan kiválasztottakakiknek az a … Olvass továbbA Magányos harcos

Jó dolgában

        Szalmavackán csak forgolódott, a marhák is szétbőgték magukat, hogy valahová, az istállón kívülre szorítsák a csendes mínusz húsz fokot. Fogcogva csendeskedett az a figyelő, ablaktalan és tenyérnyi hézagú ajtók között. Egy kis szalma lángja lobogott a dobkályhában, talán ha ráfekszik, át is melegíti. Kínlódott, nyolc éve nem aludt már ágyban, de … Olvass továbbJó dolgában

E föld amit kaptunk

E föld ahol élünk, amit kaptunk,De Sátán uralkodhat rajtunk,Csak gyarló emberek vagyunk,Hiszen a csodás Édent elbuktuk. Kín-szenvedés itt ahogy élünk, Verejték arcunkon, a kenyerünk,Csapások érnek napról napra,Óh, tétován nézünk a holnapra. B?nben fogantunk, s születtünk, Testünk-lelkünk beszennyeztük,Csak vándorok vagyunk itt mind,De Istennek mi vagyunk a kincs. Óh, elment Jézus helyet készíteni, Isten országába fog minket … Olvass továbbE föld amit kaptunk