KIVAGYTE

Ráhangol, kivetít, megszelídül, végighallgatja magában érzéseit. Szinte nem beszél. De álmai tisztaságát egyensúlypáncélként gyakran cipeli könnyedén. Vajon miért így egészül a híja, ami a lehetnéb?l kéri el a múlt jogát. Szokás-magány nyitott pultján csapvizet szerez az els? zöldnek.

A múlt

Támaszték és elrugaszkodás, el?z? léptem nyoma – és annyi haszna: tán tudom, hogy merre is tovább. Nem következhet az semmib?l, s bel?le sem jöhet törvényszer?en bármi, talán e véletlenszer?, hogy így vagyok se több, se kevesebb: támaszték és elrugaszkodás, el?z? léptem nyoma – és ennyi haszna.

Nagymama

  Nagymama, erős szemüveg mögül, kendő alatt őszbe vált, hajdani fekete hajával, a szívet is csiklandozó illatú, saját receptű, sárga teát főzött. Valószínűleg, a legegyszerűbb recept volt, de senki olyan ízűt, annyira finomat nem tudott volna kihozni belőle. Nem sokat ült, akkor is csak mások kedvéért. Kemény, vastaglapú, ősrégi fényképek egymásra rakosgatásával, naponta járt vissza … Olvass továbbNagymama

Intelmek

saját fotó *   Minap gondolkodtam, hogy mondjam el neked mégiscsak te szültél, s én voltam gyermeked. Szeretet hiányzott, szűk marokkal mértél, sosem mondtál semmit, csak sokat beszéltél. ─ De tanulj meg élni, s élni hagyni mást is ─ mindig csak ezt mondtad, s ezt mondta apám is. Az élettől kaptam néha pár tanácsot, ─ … Olvass továbbIntelmek

Emlékké dermed

  Emlékké dermed a pillanat, majd kettészakad, mit porrá őröl az idő.  A szél, mint abroszt szétterít, belőle építek hideg tanyát, és mosom kezem. Nem érdekel. Csak a jót fogja fel fülem. Szétoszlik jajom a ködben, talán sikerül és elveszítem vagy hadd gyötörjön agyon. Nem dúlom fel az életem, nem hagyom(!) Nyomorom  húzom-vonom   s ha nem … Olvass továbbEmlékké dermed

Mackó Lackó labdája

“Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. Sajnos nem volt labdája. Róka Rudika meg nem szívesen adta kölcsön. Hiába kérte t?le, hogy legalább hétvégén játszhasson mackótestvéreivel, amikor elmennek a szüleivel a Lépes méz fesztiválra…”   Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. Sajnos nem volt labdája. Róka Rudika meg nem szívesen adta kölcsön. Hiába kérte t?le, hogy … Olvass továbbMackó Lackó labdája

Álomszilánkok

A mellékelt fotó a Lányom alkotása. *   Még mindig az éjszaka hatása alatt vagyok. Lassan közeledik a műtétem ideje. Igaz, még az előzetes kivizsgálásokon sem vagyok túl, de az éjjel álmomban megforgatták bennem a kést. Nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy drótkerítéseken keresztül másztunk át valakikkel valahol, és három műszakos munkarendben valamit csomagoltunk… … Olvass továbbÁlomszilánkok

Hajléktalan

  Dermeszt?en hideg délután volt. Hazafelé tartva bármerre néztem autómból, jegesen meredez? faágakat láttam az út szélén. Cudar, amolyan nemszeretem id? volt. A belváros rég mögöttem maradt, egy forgalmas külvárosi úton próbáltam haladni, de igazából ez csak araszolás volt. A kemény üzemanyagárak ellenére meglep?en sok autó tolongott az úton. Megálltam a pirosra váltó lámpánál, és … Olvass továbbHajléktalan

Holt lelkek szava

* Hangtalan mozdul vértelen ajkam megrekedt gondolat várja a szép szót megcsitult indulat akar még jót mit mondhattam már mindent kimondtam   az utolsó, lázzal égő vallomás kimondatlan bolyong, lezárt fejezet, a kérdésre nem érkezhet felelet, véget ért ez a hosszú utazás   jelbeszédet játszanak halvány árnyak, elhaló szavak zuhannak pokolra, imák, mik kimondatlan égbe … Olvass továbbHolt lelkek szava