Holdfénylegel?n

  Holdfénylegel?n   Van, aki kiírja. Lélegzetenként magához vett valóság különös esztétikai vetülete. Szirombontó gondolatok. Illat, szépség. Esténként holdfénylegel?n. Virágoskertlelkekben. Megállapítva a  máséról hogy. Egy vers, száz a felszabadításról szól. Önmagunkat önmagunk alól. A minduntalan leigázó valóságból. A verscsend: megismerés. Eldördül? puskában a golyó. Zuhanás, feltámadás. Amen.  

Csipkebokor

reggel dönteni kell kétlábú s kétkezű testem a pincér kávét hozzon vagy mentateát de a csipkén piros fonállal fűzi szememet a pirkadat fénye ahogy halványkék zománcon hó virágot bibékkel pöttyint tele

Erd?

  Az erd? életet sóhajtó id?tlen fái alatt egyenest a csöndbe ballagok, titkot ?rz? óriások, léptem nesze lucskos avarba  szivárog. Fény-árnyékból sz?tt lombok között régmúlt álmok kísértenek, terebélyes bokor szelíden utamba áll, egymáshoz simuló ágai súgva feleselnek.  

Ha egészben látnálak, mosolykomolyan néznék rád. Átírom: látlak, nézlek, érzem a fényed. A képek fel?l is egyre mégy, még vak felem is lelkedb?l merít, tested fölösleges lehet, akkor is figyelném szavad, ha odáig fejl?döm, hogy többé sosem láthatlak. Addig emberszagú éjjeleken, veled pásztázom a végtelent, és bizalom-pózunk is függ?leges, hátul is látlak, neked gömbölyítem testem-lelkemet. … Olvass tovább

Költők hajója – Ana Blandiana: Corabia cu poeți című versének fordítása

Fordította: P. Tóth Irén   A költők hajónak gondolják És behajóznak.   Engedjetek felszállni a költők hajójára, Mely az idő hullámain halad   Árboca moccantása nélkül, anélkül hogy elmozdulna helyből (Mert körülötte egyre gyorsabban Mozog az idő).   A költők várnak, nem mernek aludni, Nem mernek meghalni, Nem akarnak a végső percről lemaradni, Mikor a … Olvass továbbKöltők hajója – Ana Blandiana: Corabia cu poeți című versének fordítása

Lassú tánc

  Lassú tánc   Lassú táncos párok forgolódnak. Lányok szerelmes legénnyel büszkén ropják, szépen.   Dobognak lábaik, heged?, brácsa sír. Szomorú nóta szól, könnyez? akkord.   Öregapó szeme múlton merengve, párját simogatja, csendben csitítgatja.   Most szívesen járná újra azt a régit. Szerelmét várná, kedvesét, kin égi   fényesség ragyog ma, mint ott, fiatalon, abban … Olvass továbbLassú tánc

A képek fel?l

Ha egészben látnálak, mosolykomolyan néznék rád. Átírom: látlak, nézlek, érzem a fényed. A képek fel?l is egyre mégy, még vak felem is lelkedb?l merít, tested fölösleges lehet, akkor is figyelném szavad, ha odáig fejl?döm, hogy többé sosem láthatlak. Addig emberszagú éjjeleken, veled pásztázom a végtelent, és bizalom-pózunk is függ?leges, hátul is látlak, neked gömbölyítem testem-lelkemet. … Olvass továbbA képek fel?l

Vadvirágként nőttem fel XI.

Az első érett dinnye *     Visszatérve a munkákhoz, a kiültetést követő kis pihenő után kezdődött a kapálás. Általában kétszer kapálták a dinnyét, ha nagyon gazos volt, akkor harmadszor is, de addigra az indák már olyannyira beterítették a földet, hogy csak a nagyra nőtt parajt, muhart és egyebeket vágták ki. A kapálás először a … Olvass továbbVadvirágként nőttem fel XI.

– háromszázhatvanöt karácsony –

Fotó: Fotóház – Katóka_87       Tegnap délután a rezgő nyár mögé szaladt a Nap, aztán három felhőt rántott magára egyetlen kondenz csík alatt. Kertem másik felében bandukolt a Hold, egészen sarló – forma volt és én attól rettegtem, hogy levágja az édenfa lombját, de szerencsés este jött, semmi se látta kárát. Na, persze … Olvass tovább– háromszázhatvanöt karácsony –

Én tökre úgy vagyok veled

  Én tökre úgy vagyok veled… Izgulok rajtad, érdekel. Leírom, hogy foglalkoztatsz, s azt, hogy rád emlékezni kell.   Leírom, hogy kölcsönhatás, hogy lassan semmit se értek. Áldozatai vannak a szemek torkolattüzének.   Leírom, hogy párhuzamok, sose hittem volna szmájlik. Engedném, hogy elvezess az utolsó metaforáig.