Hideg zuhany

  még tüzet szít az est, de aki nem rest, hidegzuhany alá odahajol, vízölű öblögetéssel hűl, kerekedik, melleiben feszül a kedv, fenék gyöngybugyogóban, baba szappant párolog, hámlasztó a frottír, és fürdőkádból teljesen csurran ki egy pohárravaló vizes csók

Bogozódik

  Belül bogosabbak a görcsök, kívül egyre vékonyabb vagyok, a férfikorban  nem érzem a régi diófalevél-szagot.   Sokak közt bóklászok így magam, szavaim sokszor visszakérném, önzés ez, tanulság: én sem vagyok jobb egy számítógépnél.   Csak az agy hajt még, csak a vel?, lélegeznék, s ez szín alá nyom. Kóbor es?csepp keveredik valami sóssal szempillámon. … Olvass továbbBogozódik

Nyűgös gyönyörűség

  Élni akarok,szétnyílt lebernyeg, vágytalan megdőlt fa, foltozott levél. Még visszaaggatott ajándék a volt, a van, nem számolom, mi mennyit ér, mi hozhat lázba, mikor a holt is tűzben ég, s vészmadár károg keserűnporig alázva.   Impotens szó a szűzbeszéd, varjak átka a keselyűn. Ha elvész a jó, tűzölben féltőn ki hordoz. A színehagyott pirkadat … Olvass továbbNyűgös gyönyörűség

Az otthon fensége

*     Az otthon fennsége   Ahogyan az ánizs illata egyre jobban ellepi a konyhát, úgy növekszik egyre hatalmasabbá a békesség is az otthonomban.       A gondosan kiválogatott gyógynövények furcsa keveréke valami fenségességet és ünnepi fényeket gerjeszt, s biztosan tudom, hazaérkeztem.       Mellesleg régen itt élek már, így a falak ugyanazok még akkor is, … Olvass továbbAz otthon fensége

Ex nihilo

                                                         Rejtezkedve nyomul. Védekezésül.                                                        Még csak nem is önző: magát sem képes                                                        szeretni. Nincs kit. Túltengő egója                                                        üres képzelgés valami valóban                                                        létezőről. A lelepleződéstől                                                        rettegve titkolná önnön hiányát.                                                        Nem mentsége, de tragédiája, hogy                                                        képtelen nem ellenállni. Semmiből                                                        miként lehetne … Olvass továbbEx nihilo

Devla 18. Egy diszkriminált baba

Mintha nem lenne elég problémája az öreg tanítónak Devla diszkriminálásával, az unokájával is meggyűlik a baja… *      Egy diszkriminált baba   Az öreg végig mellettük téblábolt, hogy kéznél legyen, ha kitör a „világháború”. A snapszerparti is feszült volt. Külön-külön már mindkettővel játszott, egyik se esett különösen kétségbe, ha vesztett, de aznap mintha élet-halál … Olvass továbbDevla 18. Egy diszkriminált baba

Isten malmai – VIII.

Egy tiszta kis szellő               A káplán kilépett a félhomályos sekrestye hűvöséből, hozzászokott már hosszú reverendája melegéhez, a kinti hőség mégis mellbe vágta és a fekete anyag pillanatok alatt felforrósodott a nyári naptól. A szikrázó déli fényben szeme inkább csak sziluettjét érzékelte egy előtte termett nőalaknak.     — Dénes … Olvass továbbIsten malmai – VIII.

meghalnak a létezések

csak egy suhanás a néma csendben,a furcsán felvillanó ölel? fényekben,a hangtalan semmiben egy dallam,érzem, falsul szól most, hallgattamezerszer, mert a hangod az, énekeledazt a megálmodott szép történetet,mit a kavargó apró hópihék szültekvilágra, s talán az olvadó nyári h?ségekküldték az égbe megolvadt cseppben,csak egy suhanás a néma csendbenamit érezni enged a pillanat mikor a fényekkialszanak és … Olvass továbbmeghalnak a létezések