tömören

  Medd? gyümölcsfa  – levágva  üszkös ágát –  tavasszal virul.   ***  Sápadt határnak a nyár erejét kiszívta, könnyezi az ég.   ***  Tarlót szánt az ?sz,  idei kenyerünknek, gondja elpihen.  *** Lila kikerics dérlepte domboldalon az ?szt temeti.  

Akadozó nemek

fotó: saját *         Emlékeim állóképek: katonaruhás fiatal vagy, máskor fotelben ülsz, vagy fogod a kezem.   Azon az utolsó reggelen nem volt kérdés, sem üzenet. Előző napi mosolyodat felváltotta a nyugalom arca, nem gondoltál ránk, Anyánkra, hagytál sorsunkra.   Fel sem fogtuk azt a napot.   A nem megértésre már nincs … Olvass továbbAkadozó nemek

Várj reám…

Szimonov-parafrázis Sch. Tibornak ‘várj reám, s én megjövök’ha fújsz is rám nagyonvárj, ha szemmel vernek iskifut rozzant hajóm várj, ha biztat elvbarátne is tör?dj velem:barlanglakó vén spinéki gúnyszót érdemel várj, ha most nem is vagyokvitorlám messze vittördöglelked örvendjenhisz lesz még ünnep itt várj, ha sárguló színekbúsítják szép szívedvárj, ha táncos lábakonaz ?sz feléd libeg várj, … Olvass továbbVárj reám…

Szerelembe hintázó

Éjszaka mászik a hűvös házfalon, távolban fahíd körvonala látszik, párocska csókolózik kint a padon, amíg az éj a vágyaikkal játszik.   Kuvik sivítoz, mocsárban lét-iszony, románc parázslik a parkban mégis, kőtömbökön már túlfűtött a viszony, közös sorsuk nem tudományos tézis.   Faág roppan, halkulva oson az éj, szorosan rájuk fonódott a hajnal, érfalakban lágyan csitul … Olvass továbbSzerelembe hintázó

Függöny által homályosan

Kancsalul üt a szív, kinyújtod kezedet, vérfürd?jébe hív megint a szeretet.   Elfogad és vádol, háttal áll a sorsnak, vágyad holt húsából varjak lakmároznak.   Számlálják ujjaid a júdáscsókokat, a patás újra itt, huncutul bólogat.   Részeg függönyt markol konokul a karnis, semmit sem tud arról, hol él a katarzis.   Surran a mókusláb, forog … Olvass továbbFüggöny által homályosan

a mi szigetünk

dal: http://www.youtube.com/watch?v=WabT1L-nN-E&feature=related   a felhök rojtjait alkony festi meg napot harapdál a nedves fák mögül közeledő sötét a horizonton esőmosta kékben álmos hold kúszik felénk a csillagok terítékét tengerszagú bőrünkön szél morzsolja szét álmatlan takarónkat jókedvünk szegi könnyeket csókolunk amíg a só tart a holdat elűzi a hajnal és Mi langyos homokba rajzoljuk megidézett táncaink … Olvass továbba mi szigetünk

Reggel

Arany hajnalon, még homályos árny játszik…   Arany hajnalon, még homályos árny játszik álmos szobánkban, búcsúzni jöttem, indulóban, szappan illatú bőröm issza parázs csókod, ölelésed nem enged, nehéz ilyenkor a búcsú!   Jó lenne visszasuhanni az álomporos ágyba, a gyürött takaró is magához hív, s te bújócskát játszol, incselkedsz velem, itt-ott elővillansz, majd eltűnsz a … Olvass továbbReggel

Vallomás közös titkainkról

Illusztráció: Zdislaw Beksinski képe *   Az utóbbi időben különös gondolatok foglalkoztatnak. Talán nem vagyok ezzel egyedül… majd meglátjuk!         Én így érzem: Régen figyelem a fiúk, férfiak viselkedését, érzéseit. Módomban áll már a gyermekekről tapasztalatokat gyűjteni, hiszen köztük élem az életemet.       Vannak kisfiúk, akik hatalmas szeretettel viseltetnek az édesanyjukkal szemben, születésük pillanatától… … Olvass továbbVallomás közös titkainkról