Bánzolibácsi

aggódtam egy csúnya, beteg öreg emberért, akit apró termete miatt több filmben dobtak, vertek, s nevetett rajta a nagyérdem?, én is, de akkor még nem ismertem személyesen.   tudtam, vannak korok s afféle szerepek, hogy valakit vernek – akit könny?, ? nem üt, neki nem megy, s a többiek nevetnek egységben, felszabadultan.   szóval, egyszer … Olvass továbbBánzolibácsi

Léleklángocskák

Halottak napja 2012. Évr?l évre egyre jobbanfáj a szívem, és titokbanátlépnék a mindenen,hogy a múlt jelen legyen. Ilyenkor a fény is könnyez’a gyertya is mindig több lesz,libben a láng, ellobog,érzi hogy magam vagyok. Gondolatban átölelnek– minden egyes kedvesemnekmegsimítom arcát, kezét,mondanám a Sorsnak: Elég! Ne tüntess el több szerettet!szívem napról napra retteg,szorongva lesem a naptárts ha … Olvass továbbLéleklángocskák

Kibicek

    Pörögtek a lapok, izzott a levegő, forrott az éj. Megtelt a szoba, akár egy gardrób, ide-oda dobált ruhadarabokkal. Már-már szándékos veszteni akarásban vágyott szabadulni utolsó zoknijától is a kis Viola, de addig még sokat kellett vesztenie. Tény, ami tény, sokak erősségévé vált itt a vesztés. Zártkörű rendezvényen, fagyos tekintetű, cilinderes osztó zsonglőrködött a … Olvass továbbKibicek

Birs az ablak előtt

      Már nem szorongott, nem félt. Apró, gyors léptekkel közeledett a bejárat felé. Az ajtó előtt még ott állt a betegszállító autó. Előre tudta, hogy tele lesz a helyiség bosszankodó emberekkel, akik reggel óta várakoznak, hogy hazaszállítsák őket. A nyári hőség megviselte még az egészségeseket is.  – Megint elromlott napközben a gép! – … Olvass továbbBirs az ablak előtt

Világos. Kék.

  hegyek zenélnek puha vágynak romolhatatlan szemed vidámsága kilépek e tükörsima isten-ágyra a természet összehúzza szívem megfoghatatlan jelened lüktetése hallgatást tágító értelem bízom rejtett kincseinkben tökéletlenségem borul térdre visszacsillan mennyi angyali van szemed szád bőrben őrzött tested ködfelhőkön utazó sok gondolat szikrákat pattog fákon a fény a nagy vizek szelíden állnak óriásmagányt viselő együttlét szerelmet … Olvass továbbVilágos. Kék.

Huszonhetedik döbbenet

Ezerkilencszáznyolcvankilenc júniusát írtuk. Akkor még nem tudtuk, egy új korszak születésénél voltunk jelen.         A diagnózis tévesnek bizonyult. A tünetek nagyon hasonlítottak a mániás depresszió küls? jegyeihez, de szerencsére hamar kiderült, ezek Katához való ragaszkodásom jelei. Más nem is maradt nekem, csak ez, meg a pánik, ami akkor fogott el, amikor rájöttem, … Olvass továbbHuszonhetedik döbbenet

Requiemek halottainkért

“ki hiányzik közülünk ki hiányzik / ki hiányzik közülünk ki hiányzik / ki hiányzik a jövő fehér falai közül” (Ratkó József, Halott halottaim)   Ady Endre Halottak napján    Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: … Olvass továbbRequiemek halottainkért

Veled kell…

Hevesen dobog a szív,lelkem maradni sem bír…Már repülnék az élet felé,hol téged rendeltek énem mellé!Kell minden veled töltött óra,s, hogy mellettem térj nyugovóra…Nem lehet fontosabb más, érted szól minden dobbanás… A zaj, mi lüktet fel szívemb?l. Hiányod minden nap fel?röl… De álmunkban egy test, egy lélek…Hetek óta csak ebben élek.     Kedves René; ez … Olvass továbbVeled kell…