jaj, szemem

jaj, szemem, mióta siratlak; de mikor jobban láttam még – akkor is pontatlan – magamat mindig beleláttam, s nem jött az együttérzés, ahogy kellett volna – Kafka falusi orvosa: odafekv?, betegség-átvev?; mert hányszor haltam volna, és teremteni nem tudok – árnyéka a költészet csupán, hiába poeoi (lehet, nem is így írják, de) a szóban ott … Olvass továbbjaj, szemem

Barátn?m születésnapjára

  Mióta ismerlek, már nem vagyok egyedül, mióta ismerlek, gond nem marad, menekül. Mióta ismerlek, megváltozott a világ, mióta ismerlek, tudom mi az, Jóbarát.   Mióta ismerlek, híven ?rzöd titkaim, hogyha kell, vigasztalsz, letörlöd a könnyeim. Mióta ismerlek, csinálunk sok galibát, mióta ismerlek, nekem nem kell jobb barát.   Veled együtt sírtam, hogyha téged bánat … Olvass továbbBarátn?m születésnapjára

Pilátus előtt

Czeglédi Zoltán fotográfiájához   “Nem szólhatok… Egyetlen szót sem…Ellened.  Egy vagyok az Éggel… és Egy vagyok… Veled.”   Látta, földi bírája ártani nem akar, s tudta, a hitetlen tömeg vért kíván… hamar.   “Tudom, látnok vagy, Pilátus…  Nem bűn, hogy ma kezeid’ megmosod.  A tomboló… Krisztussá nem lehet –   időtlen nyugalom őriz – beláthatod.   … Olvass továbbPilátus előtt

Holnap jön a Mikulás

  Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhány p?re asztal pedig a kocsmait. A személyzetet termetes felszolgálón? valamint egy többnyire láthatatlan szakácsn? alkotta. Utóbbi adta ki az … Olvass továbbHolnap jön a Mikulás

Rémálom

A Petrovics-Petőfin is gondolkodunk, de ehhez sarkalatos törvényt kell hozni az alkotmányozó nemzetgyűlésnek.*   Karcag City, Hunnia fővárosa — kétezer tizennyolc óta —, nagyvárosi nyüzsgéssel ébred. Különös feszültség vibrál a levegőben. Az óriási, nemzetközi repülőtérre percenként szállnak le a Zemplénből, palesztin nemzettársakkal érkező légibuszok.      Nagy nap ez a mai: Hunóra Kincső hercegkisasszony ma tölti … Olvass továbbRémálom

Holnap jön a Mikulás

HOLNAP JÖN A MIKULÁS             Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhánya p?re asztal pedig a kocsmait. A személyzetet termetes felszolgálón? valamint egy többnyire láthatatlan … Olvass továbbHolnap jön a Mikulás

A bohóc halála

Eötvös Gábor (1921- 2002) A manézs sötét, megfojtja a csend.Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?Halk kattanás, és a fénykör felvilágolapró fényszigetként a cirkuszvilágból. A körbe botorkál középen valahol,hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,hangszerén az egyetlen húr olyan árva. Ám a nyűtt vonó elárvult húrjához érvefriss gyermekkacajként száll fel az … Olvass továbbA bohóc halála

Még mindig nincs címe II. rész

Azt hiszem, megint “rétegműsort” szolgáltatok. Már az előzőre is kevés kommentet kaptam. 🙁 Ezt már azért mégis végigcsinálom, két olvasót se hagyhatok cserben! Meg aztán érdekel, hogy mi sül ki belőle! 🙂 * Hetedik fejezet   Kisfőnök természetesen tökéletesen indította el a projektet. Minden érték az elfogadható értékhatárok között mozgott, igaziból még felügyelni se kellett … Olvass továbbMég mindig nincs címe II. rész