Platón az írásról (kérdez)

                                                                 Az egészet írod felül, ahányszor                                                                  valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy                                                                  árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig                                                                  homályban hagyott részlettel pontosabb                                                                  az összkép, ám megeshet, hogy merőben      … Olvass továbbPlatón az írásról (kérdez)

Darab kenyér

Czeglédi Zoltán: Viseltes ember c. tollrajzához Hangyákat nézek a vajon… Szalvétán… Darab kenyéren. Kismama ült itt a padon – tavaszt hagyva napsütésben. Áldottan, már nagy pocakkal – rövid álom, hosszú éjjel –  szeme sarkán szarkalábbal sétálgat a csemetékkel. … Ímmel-ámmal falatoztak… Szorgos a “fekete sereg”! Felettük ma mi változhat?… Megviselt lélek kesereg… Bennem… S hogy … Olvass továbbDarab kenyér

Antré

    Ma erőtlen vagyok, lényeg nélküli, s ezen okok miatt választásom annyi, mint a deszkán álló apró szerepét még épphogy eljátszó öreg statisztának. Szívem ritmusosan zavart, össze-vissza verdeső, bértapsnok, klakker, kényszeres élet-dublőr testem többszörösen javított díszletei között. Részegülten szeret, s fáj, hogy semmi sem szent, többé semmi sem örök.  

Cybor csoport

  Csődöt mondtak, de nem voltak hajlandók bevállalni a becsületkurtulást. Talán, a szűkült tisztesség tudatába még belenyugodtak volna, de a negyvenhat zsáknyi ezereurós elvesztése igen kényes dolog. Érzékenyen érintő. Minden magára valamit adó összeadó, néhány kivonással kiszámíthatja az ilyen elvonás fájdalmát! Szemüvegük színe is megváltozott, rózsaszínből befeketedett minden, mígnem a Cybor csoport egyik eleme ki … Olvass továbbCybor csoport

Stratégia?

Czeglédi Zoltán: Huszár c. tollrajzához Március van… Lobogók közt bandéroztunk nagy csapattal… Sujtás száz szám’ a mentéken – villogtunk csákóval, karddal! Hajdan?… Óriás-kerék mellett – ringlispilen ültem lóra, d’előbb mint óvodás pityke rárózhattam szívdobogva. Szorítottam seprűnyelem – kancámnak kóc volt a farka –  hintalóra nem futotta akármék’ porta-udvarra! S lám, öregként bajszom pödröm, fel is … Olvass továbbStratégia?

Egészen fél

Mindenem van, de senkim sincs. Most jövök rá, mekkora kincs,   ha köröttem létez’, belőlem lélegez. És együtt a lélek, most már a lényeg ez.   Megtanultam, mert tanul az ember, hogy nem tesz semmit, csak tartja szemmel…   Magányban követik egymást most a napok. Addig leszek egész, amíg csak fél vagyok…    

Valami tavasz

        Nézd, a fák sem úgy hajolnak már, ahogy Isten a világra rajzolta őket, csupasz testük sír világtalan álmok súlya alatt. Törékeny ágaikból fények bomlanak. Estlepke születik a bábból, fázva takarózik ki az alkony sűrű, néma homályából.   A fények tükröződéseiben, egymagunk vagyunk közel és távol. Szemed fekete pontjában árnyként bolyongok, szemem … Olvass továbbValami tavasz

Karácsonyi mesék

   — Lehetetlen megelőzni őket?! — lépett be bosszúsan a váróterem ajtaján a fagyos decemberi reggel a fiatal orvos. Az üvegajtón át messziről látta a sziluetteket. — Miért nem alszanak? Vagy miért nem a karácsonyi menühöz vásárolnak? Hét óra múlt néhány perccel. Fogadok, egyiknek sincs kilencnél hamarabbi időpontja — tépelődött magában. Bezzeg ő szívesen meglopta … Olvass továbbKarácsonyi mesék

„KÉTRAPISTÁS” INTERJÚ

Riport Radnai Istvánnal  Valamire való riporternek, mielőtt feltenné a kérdéseket, illik tájékozódnia alanyáról. Bevallom, ezúttal nekem cseppet sem volt könnyű. Lássuk, miről lehet őt kérdezni – szőttem készülő riportom szálait: tagja az Írószövetségnek, kötetei jelentek meg, szereti a szép festményeket, rengeteg helyen publikál… Ezeken kívül? „Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásaim, verseim, novelláim a “rapista” illetve … Olvass tovább„KÉTRAPISTÁS” INTERJÚ