(el)maradás

        Esőszagú szavakat sír az ég, hajnalra vetkőznek a fák, águjjaik a semmibe kapaszkodnak, … mégis, mintha a szívemet szorítanák Falak közé szorul a csend, ablakon koppan a lassuló idő. Örvények, szélvihar, nyitott szemű madarak. Odakint majdnem feltámadás, idebent zajló jégtáblák.   Álmaidban lakom, mint valami külvárosi csavargó. Versekbe rejtegetem életem. Néha … Olvass tovább(el)maradás

Nem foghatod be

Nem foghatod be a méneket csak csodálva, áhítattal simíthatod fényes szőrüket. Nem kötözheted le a szelet befogva színes forgókba szépséget adhat neked.   Nem törölheted le verejtékemet a szenvedésemet nem segítheted.   De felfohatod tenyeredbe könnyeimet s megöntözheted vele a kertedet.  

Reminiszcencia

    Az éveken át zsákokba gyűjtögetett libatollfosztások fájdalmait varrta dunyhává egy nyári délután. Krisztusként kifeszítette ácsolt keretére a műselyemvéget, s az álmok őrzőjének szánt, „a kutyaúristenit” halk szitok rekedten hagyta el töppedt, ráncos ajkát, ahányszor csak vér serkent a görbe tű nyomán. Nyolcvanévnyi történelem vette szeme világát, s már réges-rég nem remélte a megváltást. … Olvass továbbReminiszcencia

Sárgolyó

    Azt mondtad menjünk el… El a vidékről… El az országból más tájra. Azt mondtad, kinézted, és hogy nincs közel, négy kerék kell s autópálya. Hajadba kap a szél, felcsattan két tenyér… Üvölt a rádió, szól a hangod. Fülembe suttogj még, nem tudom, hol a fék… Csak gázt adok, ahogy hallod. Körbejárjuk a Sárgolyót, … Olvass továbbSárgolyó

“Mű Imi”

     Az állásinterjún célszerű igen magabiztosan viselkedni. Barátunk benyitott, köszönt és elmondta, hogy ő a mocsárkeverő szakma legmagasabb tudományos fokozatával bír, s így reméli, hogy legalább egy latyaktó összerendezését rá merik bízni, hiszen családjával együtt konszenzusos döntéssel hagyta el Cserbóniát, és vált Csarbona ország legcsarbonabb állampolgára. Mi több, hogy jobban menjen a dolguk, lemondtak … Olvass tovább“Mű Imi”

Várlak

    Várlak, vágy sötét holdja, mint engedelmes szerető, hátha mégis jössz. De lehet, csupán ennyi vagy: várakozás. Várakozás, mely egy következő reménytelen várakozásban teljesedik ki, ígéret, örökké halogatott szó, pillantás, ki egy magányos hiánnyal rendez-vous –t beszélt meg. És hogyan lehetnél enyém, törékeny igézet, mikor tudom, hogy legféltettebb kincsed az elhallgatott szó, s kímélőn … Olvass továbbVárlak

Hacsekné és Sajóné

– Na, hol volt egy hétig, hogy hál istennek nem láttam, kedves Hacsekné?   (Sajóné ül egy presszóban, a kávéját szürcsöli, a Magyar Nemzetet olvassa, széke hátlapján két üres, bevásárló szatyor, amikor betoppan Hacsekné, hóna alatt egy gyűrött Népszabadsággal)   Sajóné: (epésen) – Na, hol volt egy hétig, hogy hál istennek nem láttam, kedves Hacsekné? … Olvass továbbHacsekné és Sajóné

Neutrinó

  Ez a vers semleges Szinte neutrinó Ám ha a másból Csak csá csumi cső Ami sirály* Kizárhatnánk  A bezzeg-majd-én Kórusműből Európa lábon lőtte magát Ám ez a vers semleges Így rátok bízom ___________________ * http://www.youtube.com/watch?v=pTlw0QbHlkU

„(H)arccal a vasút felé!”, avagy hogyan vettem be Komárom vár(os)át

Kisslaki Lacika buzdítja a szállásadónkat: megérdemlik a benne található írások, hogy a 7torony szerkesztői „köszörüljék” rajtuk a nyelvüket (ő nem így mondta, sokkal kedvesebben).     (A képen alul látszik az ominozus felüljáró egy darabja)         Rövid és egyértelmű a kalkuláció: vonattal megyek Komáromba, mert drága a gázolaj, sok a kilométer, kiszámíthatatlan … Olvass tovább„(H)arccal a vasút felé!”, avagy hogyan vettem be Komárom vár(os)át