Kék csend

      Dereng a nyár, s hogy itt maradtam árván, halkabban jár a fény az ablakon, hűséggel vár, hogy lágyan betakarjon, ha  lelkem hűvösétől fázom már nagyon.     Vár, hogy ringatásra nyíljon alkalom: azúr fénysugárban – lélekrezdülés…, vigasztalni vágyó, hozzám bújó csendben öleljen az emlék – a boldog, nyári kék…       … Olvass továbbKék csend

Csak később

Fejét a férfi mellkasának támasztotta, keze kétfelől a piros pólót markolta, engedni próbált – nyugalom…, de inkább még szorított is a fogáson. Fulladt. Ő hallgatott. Az öklén át nem ment, hát próbálta a homlokán át értelmezni amaz megváltozott szívverését. Ha van változás. Zakatolnia kéne. Talán erősebb, mint átlagos, de…  de talán nem. Csak értetlen. Gábor … Olvass továbbCsak később

Utoljára

Kép: Johanna és Zalán unokám         Halkan, finoman mondom, ne sértsen érzékeny füleket. Lenge ruhában, lábujjhegyen nyár közeleg… Szél szalad körötte, hajtja az idő kerekét. Éveimet szabja rövidre, egyet-egyet elvesz belőle, nézem amit hagyott, már tervem sincs vele.   Mennyit futottam álmok után, pedig tudhattam volna… sem társnak, sem vidám társaságra nem … Olvass továbbUtoljára

A szerelem lámpása (Aline-nek)

Joyce Kilmer (1886-1918) – Love’s Lantern (For Aline)       Mert hosszú s meredek volt az út A néptelen sötét tájon át, Dalt fakasztott ajkamon az Úr, S kezembe adott egy lámpást.   Gyötrő mérföldek az éjben Míg könyörtelen nyújtóznak Ég lámpám békés fehéren, Mindig telt kelyhe napomnak.   Ó aranyfény, borcsillogás, Kürtölt pompátok … Olvass továbbA szerelem lámpása (Aline-nek)

Hajnal a Duna-parton

      Hajnal a Duna-parton (pillanatképek 1944-1945)       Menekül a setét éj lidérce,  meztelen hátán nyűtt lepel lebeg,  bíbor szín fény ébred a kövekben,  mint tenger könnyek cseppje: Didereg.         (Buda 2013. február 17.)

Csendsötét

  Megült az est a házfalon, sarokba bújt a szó, szurokszemében indulattalan kohó a szánalom. Csend lóg. Szerelmeim, ha számvetem, szakadt harisnya, lerongyoló való köszön felém a szegleten. Irányt ha mégis váltanék, agyamba mart a minta, ne hozz telet, ne még, s lélekszakadva fut felfelé a szem. Komor, mogorva kor kering, ütemtelen dobog, s dohogva … Olvass továbbCsendsötét

Péter Erika: MÁSODVIRÁGZÁS

Péter Erika: Másodvirágzás című verseskötete az AB-ART Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2013-ban az Ünnepi Könyvhétre.       Péter Erika igen széles műveltséggel, hatalmas empátiával, sajátos mélyfilozófiai látásmóddal rendelkező ember. Kamaszkora óta versel, 2004-ben jelent meg első publikált műve. Felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt ír. A felnőtt korosztálynak írt verseit lélekzeteknek, a gyermekeknek szólókat pedig gyermekzeteknek … Olvass továbbPéter Erika: MÁSODVIRÁGZÁS

A szerelem lámpása

          Joyce Kilmer                (1886-1918) A szerelem lámpása  (Aline-nek)   Mert hosszú s meredek volt az út   A néptelen sötét tájon át, Dalt fakasztott ajkamon az Úr,  S kezembe adott egy lámpást.   Gyötrő mérföldek az éjben  Míg könyörtelen nyújtóznak   Ég lámpám békés fehéren, Mindig telt kelyhe napomnak.      … Olvass továbbA szerelem lámpása

A sorskönyv örvényében (Bevezető + első rész)

A hosszú kényszermegszakítás után újra felteszem, elejétől.   Bevezető   Mindaz, ami családi vonás, generációkon át ismétlődő jelenség, arról hajlamosak vagyunk azt hinni: genetikai eredetű, génjeink által adjuk át gyermekeinknek. Pedig nem kell mindent a kromoszómák rovására írni. Akad olyan jelenség, családi vonás is, amit úgynevezett mémekkel vagy más néven kultúrgénekkel közvetítünk generációról generációra. „Neveléssel” … Olvass továbbA sorskönyv örvényében (Bevezető + első rész)