Szögesdrót

    szögesdrót bástyáid mögött kuporogsz csak szemed lángol vadul minden vágyad hogy hamuvá égess hiába minden szó testbeszédet pusztít vak hited és már hiába szeretlek kevés akár a gyermeket kinek lefogják két kezét hogy önmagát ne marja tovább szelídítelek mindhiába ölni vágysz torkomnak ugranál ha lenne merszed nincs sem gyógyulás sem megváltás az őrület … Olvass továbbSzögesdrót

Gyurgyalag és a tőgyelő méhek

Suhajda erre kirúgott, mint egy öszvér… Kimúlt a Zöld Malac a falu végén. A hajdani kocsma helyére a Zöld Disznó étterem hízta magát emeletmagasra. Köréje házakat húztak, s az árkád alá látványpék költözött saláta bárral. Az elején még csak a városjárta népek tudták, hogy mit is mérnek benne.    A hajdani Malac azért még újraéled az … Olvass továbbGyurgyalag és a tőgyelő méhek

ELJÖNNEK AZ ANGYALOK

M.Laurens  ELJÖNNEK AZ ANGYALOK   Eljönnek az angyalok,  mikor éppen nem vagyok, hoznak vigaszt végtelen, mikor már nem kell nekem.   Hol voltatok angyalok, mikor hittem: meghalok, s megfagyok a közönyben, elhagyottan a könnyben? Fagyott lelkem örökre, nem talált már örömre, mert elveszett mindenem, s nem hozzák vissza nekem.   Hol voltatok angyalok, mikor anyám … Olvass továbbELJÖNNEK AZ ANGYALOK

Meglepetés, avagy ilyen szülinapot soha többé!

    Sosem tudtam pontosan, hogy mitől lesz piros az ember arca egy pofon után, csak egy dolgot tudtam biztosan, hogy minden valódi pofon fáj. És ez most fájt. A dolog ott kezdet furcsává válni, hogy mielőtt beléptem volna az ajtón, biztosítottak róla, hogy mindent csak megjátszanak, és a pofonok nem valódiak. Akkor mégis miért … Olvass továbbMeglepetés, avagy ilyen szülinapot soha többé!

Idők

A múlt kifakult, csak zajos embertömeg vagy a jelenben, ahogy még visszanézel,  a szád beszél, talán hiányzom is és értem én, hogy nehéz hátra hagyni, hisz’ ugyanúgy én se tudtam, hol volt az elég, de már csak az nehéz, ha visszarántanál.   A helyem megvan, a szívem megáll a lábamon, én rád hagyom a kétségbeesett … Olvass továbbIdők

Ő tudja

          Napok óta esik. Hol széllel jön, viharosan, mindent összeborítva, hol pedig hirtelen, mindent elárasztva. Az egész város olyan, mint egy párkányon gubbasztó, ázott galamb. Szürke. Zilált. Büdös. Szomorú. Pedig nyár van. Nem méri az időt, csak az embereket nézi. Az idő számára megfoghatatlan, elérhetetlen, néha pedig annyira közel merészkedik hozzá, … Olvass továbbŐ tudja