Akár

      Szememre szórja csillagát az őrült,   akarva még, hogy minden éj legyen,   pohárba tölt magánysötét borából,   a gyertya lángból új regényt varázsol,   s mesés világgal indul ellenem.     Talán nem is tudod, ha megtalálsz –   sötétbe túr a gyenge öntudat,   ecsetre ken, mi színt lopott a … Olvass továbbAkár

Kabóca-haikuk az Adriáról

Kabóca-haikuk az Adriáról   egy halk csobbanás és kabócák ezrei fecsegik a hírt * egy szem kabóca nem teremthet nyarat kettő betölti * bolyongásaim hiteles krónikása kabócák kara * kabóca-zsivaj ebben a kék idillben alkotóelem – hullámcsobbanást kabócák locsogása sokszorozza meg * a kabócáktól elnémulnak a halak szájukat tátják * kabócák hada kibiceli kitartón nyaralásunkat … Olvass továbbKabóca-haikuk az Adriáról

Őszelő

          Ólom fénnyel érkezik a reggel,   mulandó, üres szavakat suttog,   majd elillan büszke kerekekkel,   a házak mögött falevél csattog.       Röggé tapad a csillogó szél is,   utcánk végéig bukdácsol,   hamuszürke az ég,   hamarosan vihart ácsol.        

Szőrösfülű

Az illusztrációt Szabó Ildikó készítette.   Régi karácsonyi emlékeim között időnként felsejlik egy furcsa öregember, egy favágó arca, akit mindenki csak Szőrösfülűként ismert Nagyváradon. Aprócska legény voltam, tán abban az esztendőben kerültem iskolába, amikor Szenteste, a templomból hazafelé tartva apám észrevette. Egy félig lebontott tűzfal tövében, a kővé fagyott földre terített kartonokon feküdt, mély álmot … Olvass továbbSzőrösfülű

Biztonsági bók

    Lerágott száj minden éjszakám. Nyűtt-nyúzott álarcom fekete. Ma páncélos sisakom mielőtt felveszem, szétárad bennem valami libidós szesz, “szárnyat igéz” szavadra; elmegyek, mások úgy menekültek ettől: bóbita,  bóbita, hajnali ködfalú várban, óriásom alszik, szuszogását védő vágyteli, vágybegyűd, ágybeli,  márpedig kóstolt vers-igazával.          

A sorskönyv csapdájában 19. Egy álom vége

Miközben Enikő óriási traumaként éli meg hogy elapadt a teje és munkába kell állnia, egyre több olyan jel utal arra, hogy anyósa megpróbálja kisajátítani kislányát. * 19. Egy álom vége     Enikőben csak ekkor tudatosult, mennyire hiányzott neki e vidám társaság, és főleg a szakmai elismerés. Alig telt el egy-két nap, máris mintha elfelejtette … Olvass továbbA sorskönyv csapdájában 19. Egy álom vége

A szemtanú

Az Associated Press híradása: Az egy főre jutó szemátültetések tekintetében Srí Lanka áll a világranglista élén. Ezzel is megerősítve az ország buddhista hagyományait, amelyek szerint létezik lélekvándorlás, a halál után a lélek új testbe költözik.         Az Associated Press híradása: Az egy főre jutó szemátültetések tekintetében Srí Lanka áll a világranglista élén. … Olvass továbbA szemtanú

Hegyi patak

                                 Radnai Istvánnak   Könyv kiterül: Radnai rét. Fut a, fut a hegyi patak, csúcson túl, tart torkolatba. Tört egészek csillámlanak tükrén, annyi pillanat-év! Madártávlatból az élet, madártorkon átszúrt szavak. Kristály patak. Futása ha törik, apró habok ezre fodrozódik partot verve. Csónak, ladik nem érinti, soha, szabad az ég alatt. Magamban nézve követem: … Olvass továbbHegyi patak

Varázslatra várva…

  Napok óta tűnődöm, kedves szavakon.   Ablakomon túl reggeli homály. Páracseppek, csendes üzenet.   Kalapot emel az ősz, nézd, arannyal festeget.   Valami másra várok. Szempillám mögött álmok.   Szeretném most finom, szűrt fénnyel megrajzolni.                      * Mégsem, hisz’ tudom rég: – “nem mondjuk ki… “        

Napfordulóim

    Sarkain gubbaszt már a Föld. A vén Hold       kiszáradt tófenék. Összegyűrődött       felhők a vásznon. Valaha enyém volt       fényostoros csíkja az árnyak mögött.         Smucig lettem, őrzöm a tegnapokat.       Túszaim, s hogy ne vesszen kárba,       mint aki titokban borravalót ad,       csendben … Olvass továbbNapfordulóim