Elmeháború

emlékrobbanás marcangolja agyam egymást ölelnék sejtjei és maradt tudata lángol ám mintha kék lenne ha egy fotó volna hiányzás nézne     Emlékrobbanás marcangolja agyam, egymást ölelnék sejtjei, és maradt tudata lángol, ám mintha kék lenne, s ha egy fotó volna, hiányzás nézne   vissza vizsgáló tekintetre. De nem, mert sokkal bonyolultabb kép az elme … Olvass továbbElmeháború

Be mikor még nem voltál!

Be mikor még nem voltál! Milyen béke honolt még. Álmodni, sem álmodtál. Milyen jó volt akkor rég!   Gyarló vagy, és egy förtelem! Körbe nézek, s csak jajgatok!  Nincs benned egy csepp értelem! Elferdült majom fajzatok!   De kérve kérlek Istenem. Bocsáss meg most még nekem. Fáj! De lehunyom szemem.   S összekulcsolom két kezem. … Olvass továbbBe mikor még nem voltál!

Kalandos kelsterbachi rétesbál

        Mikor felmásztam a félemeletre, Éva párom avval fogadott, hogy meghívtak a „Szüreti- és Rétesfesztivál” jótékonysági báljára. Idén a sorsolás bevételét több színvonalas magyar gyermekprogram és rendezvény németországi megvalósítására fordítják (színházi előadások, tematikus műhelyek, hétvégi táborok, író-olvasó találkozó stb.).    A bál ugyanott lesz, ahol tavaly a kelsterbachi Fritz- Treutel Házban. Éspedig … Olvass továbbKalandos kelsterbachi rétesbál

Szárnyak

    Vízfesték folyik az égbolton… Vadítóan szép! Pillangó lennék! Az elpiruló lombokra szivárvány szárnyakat teregetnék.   Már szűk nekem az ablak! S ha áttörném üvegét, szilánkon vérezne e pillanat-kép.   Vadítóan szép!   S hidd,  nincs abban semmi fájdalom, ha télen a föld csonttá fagyva sírdogál, mert a megtérő imáját morzsolgatva reszket a téli … Olvass továbbSzárnyak

A fagylaltos tricikli

    Csak nyáron és csak pár nap csöngött arra, szűk ötven fillér jutott a fagylaltra, hogy vízzel főtt, vagy tej gazdagította, nem volt kíváncsi senki a titokra, az otthonlévők részt vettek mustrán, míg végigcsöngörült a poros utcán, és nyalta apró, öreg, bámész, málé, s csak vanília volt, meg csokoládé, kis izzadt markod tudta mennyit … Olvass továbbA fagylaltos tricikli

Ha kell…

    Átkonvertált a lét monoton robottá, ráncot rejtő tapasz évet jelöl rajtam, peremre sodort és tett korlátozottá, tiltott lehetőség pofonja fölcsattan.   Kökény-ízt böfög felfordult gyomrom, hánynom kell ettől a kurva világtól, ahol urak hadakoznak véres koncon, és kenyeret taposnak kivagyiságból.   Állj meg, világ, a “kör közepén állok” szenvedélyem hajt apámért-anyámért, előttem fény … Olvass továbbHa kell…

kicsi

kicsi vagyok még hogy eléd álljak uram mint a vízbe visszavetett halacskával madzsugoréban három kívánságom lehet ma is emlékszem megfogtam elengedtem vágyaim teljében fürdetted arcát a szerelmes férfinak belém költöztél  

Nem várt fogadtatás

    — Akkor most meséljed el, légy szíves részletesen, hogyan is volt ez az incidens! A fiú úgy állt az apja előtt, mintha egy bírósági kihallgatáson lenne vádlott. Valóban vádlott volt, de még nem a bíróság előtt. Már elmúlt 18 éves, mégis sok elszámolással tartozott a családjának, elsősorban az apjának. Még otthon lakott, ámbár … Olvass továbbNem várt fogadtatás