A végzet mélye

egy fantázia margójára     Kibérelted az égboltot szíved csillagképeinek, hogy látható légy, bárki vegyen feje fölé. A fiatalon született Holdak közt magad fényét körbe ragyogtatod. Ősi képek törnek kerékbe az időd ölén.   Halovány fények pislákolnak körbe a horizont határain, innen vagy túl: álmokat villantanak fel, figyelve a csillaghullásokat. Aztán már csak didergő királyuktól … Olvass továbbA végzet mélye

Gát(lás)talan

    A  monogámia  a  múltba  vész  mától   ( a  bizalommal  nem  csalom  tovább  magam )  és  viszonzatlan  hűség  hordalékából  nem  építek  újabb  gátakat,  vágytalan.    Leapadt  patak  mentén  sivár  világ  van, amely  megáradások  nélkül  épp  olyan,  mintha  arcpírokba,  genitáliákba  sem  szökne  érzelem  pumpálta  vérfolyam.    Olyan  ez,  mint  valami  akadályfutás  egy  közöny  vájta  … Olvass továbbGát(lás)talan

Téli tavasz

Rügyet sikít a télfentről egy lyuk tátong,kitágul, szív a térmég Isten is lázong. A föld virág-vágyacédát játszik s nevet,nincsen hóruhája;– megbolondult lehet. A résen keresztül,tavaszt szül a télbe,tépi magját tövestüls havat szór a szélbe.

Paco de Lucía (1947 – 2014)

Nemcsak a világ leghíresebb flamencogitárosa, hanem egyszerűen a világ egyik leghíresebb gitárosa volt. (Fotó: latinjazznet.com)   Paco de Lucía – Antologia (1995)     “Soha nem veszítettem el a kapcsolatomat a gyökereimmel, mert akkor magamat veszíteném el. Egyik kezemmel a hagyományba kapaszkodtam, míg a másikkal kutakodtam, gyűjtögettem, próbáltam olyan új dolgokat keresni, amelyekkel gazdagíthatom a … Olvass továbbPaco de Lucía (1947 – 2014)

MOST

  …hát akkor most!   törjük fel a csend tartalék burkát akkor is ha véres cserepek hullnak..   fázol?      halálos tenyeremben kalácsot és kandallós békességet hoztam szerelmed mákszemnyi  ígéretéért   pillants le rá! íriszedbe akkor is belelátom megkövült szerelmeid olvasztó égetését   akard!   és én ezerszer akarom vissza alig hallható gyorsuló lélegzésedet és … Olvass továbbMOST

Matematikai levezetés arról, hogyan fájlak hiányomban

Ha nem töpörtyűvel indul a nap, meditálok. Ha nem vagyok ilyen kövér, hozzád szaladok. Ha nem szeretem magam, belehalok. Ha nézem a lombos, konty-tűs alakot, fiú vagy, atya és szellem, lenge gondolat. Ha hideg talpú várakozásban megérezhető a tenger: első hulláma időbe érkezik. Ha nyűgös gyermekem felemelem, karjaim közt Isten mosolyog. Ha kislányom serényebben szeret, fájom … Olvass továbbMatematikai levezetés arról, hogyan fájlak hiányomban

Áttetsző

lehelet     Lennék, hogy leszek-e, lehet reinkarnáció se szükséges, elég az egót humorrá oldani, és ami testnek formaldehid helyett iga, és fűvekkel kötött, elég sodort ciginek érezni   minden egyes leheleted, vagy fogtündér ördögöd mosolyán beúszni oda,  hol az ősteknős Morla prüsszögött.  

Most is…

Denise Levertov: Vesztené el ügyességét jobb kezünk c. versének margójára *   Most is  belőhetnek   bárki  konyhájába hogy  a rizsszemek a gőzölgő fazékból egyenest a szemgolyó  finom kocsonyájába ugorjanak   De a vakuláshoz már rizsszemek se kellenek mert az okos bombák helyébe  még  okosabb  bombák léptek   Kevesen veszik csak  észre és akik mégis  … Olvass továbbMost is…