Anya

  Üde ölében szivárvány ébredt, Ölelő karjában élet muzsikált, Naiv honában szunnyadt a világ. Selyemhaját csókolta a nap, Vadvirág font köré édes illatot. Remény pengette lelke húrjait. Ma roppant torzója szomorún áll, Napjai medrében hallgatag kő. Holt folyó párája mérgezi. Mosolya mögött gondóriás ül, Szél tépázza bodros fürtjeit. A hajnal kínokat bont. Csendköd gyűl… Testére … Olvass továbbAnya

Lépő mese

a moldvai csángó dallamra    A macskának négy a lába, Ötödik a farkincája. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Azon megyünk Molduvába, Szélkiáltók országába. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Zörgő-zurgó falevelek Hoznak-visznek ordas telet. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Lépéseink nyikorognak, Bocskorunkkal együtt kopnak. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Míg a felhőn hajnal hasad, Havas völgybe … Olvass továbbLépő mese

Border line

  Repül a repül a… repülő. Basszus. Tudom, hogy túlságosan sablon egy passzus, de velem repül messze, poggyászomban persze egy csomó emlék és némi félsz, gyermekkori emlékek, szerelmek, barátok, a gyomrom kész, érzelmi turbulencia, kérem csatolják be öveiket és tartsák vissza könnyeiket, nemsokára látnak újra, Jót tesz némi  Washington kúra. Repül a repül a… repülő … Olvass továbbBorder line

Álmaim asszonya

  Álmaimnak  hollókék  fürtű  asszonya: együtt  járunk  éber  látomásaimban, közös  napjainknak  sosem  jön  alkonya, csodálva,  rajongva  tartom  karjaimban.   Ha  rakoncátlan  tincse  hullik  arcába ( nem  valami  ”hállivúdi”  szélgép  fújja ) rám  pillantva  kifésüli  –  s  nem  megjátszva  – forró  tekintetéből  két  bársony  ujja.   Láncra  fűznek  szemében  izzó  bűvkörök: boldogságban  gyötrődő  rabjuk  vagyok  én, … Olvass továbbÁlmaim asszonya

kicsi lettem

kicsi lettem visszafelé mentem gazdag sugarú szemed hibámra lát felnőni hozzád ma is jó lehet nem zavar az sem ha céltalan bolyongás kusza útvonalon te legyél láthatatlanul a mester belső hang csend dalba fogó imám kimondhatatlan mint az ok miért óhajtlak nőként ha istenit tudva bármit adnál tévút dolga      

Gyűrűk a vízen

Ha tehetném, kezemmel egy mély vizű tótekintetű nőábrándos pillantásánakkellős közepére eveznék.Tükörsima arcánakvörösen felizzó hajnalicsókján csónakként lebegnék,majd fejest ugranék bele,hogy a szívem csordultigteljen meg vele.     Hajának hosszú indáiból szomjazó csőrömmelhordanék összemagamnak fészket.Érintésem melegeabban remélnemagának éltető menedéket,s már az sem érdekelne,ha ő lenne számomra a végzet.     Pillantásába merülnék.Élethosszig vermelnémmagam a korábbanaz élet viharaitólfelkavart … Olvass továbbGyűrűk a vízen

Örvények felett I._2.

Viselet és ranglétra (kisfilmmel gazdagítva)     Amikor másodszor úszott az egész utca az aznapi friss kenyér mennyei illatában, akkor egy nagy, úgynevezett ebédes-be, azaz vékába könyökölve és azt a csípőjükhöz szorítva, újra megjelentek az asszonyok, lányok. A három malomkeréknyi veknit a kosárba állították, a fejükre tett „tekercsre” emelték – néha ezt segítséggel – és … Olvass továbbÖrvények felett I._2.

Váratlan utazás

Olvasd, ízleld, szeresd, ha engedi magát. Tekints rá védett virágként, mert ki tudja kinek szívében bújnak meg iker magvai. Ezért ne “bántsd”, csak csendben őrizd meg a szívedben. Nem terveztem hosszabb utat, nem cipeltem magammal nehéz múltat, s nem terveztem be jövőt. Te mégis olyan vagy számomra, mint az állandósult ma.   Örökkévalóság állomáson vészfék … Olvass továbbVáratlan utazás

Child Waters

skót ballada nyomán     Child Waters biz’ jó hírben állt, pajzsán fehér paripa. Lova táncos és telivér – rajta ő, mint dalia.   Hódított bús lányszíveket, várkastélya volt Cheshire, felmenője tán Lancelot s birtoka dús Lancashire.   Egy nap istállóba menvén elé állt egy Fairy-i lány, sárig haja bronztól vörös lángoló tűz s szála … Olvass továbbChild Waters