Változatok

A pályaudvaron felejtett bőrönd, csókod lenyomata a bőrön, utcán eldobott cigi csikkek, dühösen ordibált szavak, mert már mindegy, az égen a vihar fellegek jelzik, hogy ma már napsütés nem lehet, a bögrébe ragadt kávémaradék, olykor szimplán nincsen haladék,   mert elhagy, múlik, tapad, ordít, esik és ragad.   A pályaudvaron felejtettem a csókod, te eldobtál … Olvass továbbVáltozatok

Álmok játéka

Zengő   Ki tudja, mit hoz még a hullám? Pityeredik felhő-gyerek, bömböltető erők uralják, megbántották, könnye pereg.   Ki tudja, mit hoz még a hullám, szelek hulláma, titkos erő; mind tüzesebben izzik a láz, lángokból benső szárnya nő.   Kedv-viadalt: öklelni vágynak, földre szálltak az égi bikák!   Szeppenten csak áll felhő-gyerek mögött a Nap, … Olvass továbbÁlmok játéka

Szívesen

Hallgasd meg! Hangfelvétel! ‘HTML5 lejátszó’ A böngészője nem támogatja a hangállomány HTML5 szerinti beágyazott lejátszását. Hangfelvétel! ‘Egyéb böngésző’   A szívem az ócskán vettem, Egy könnycsepp volt csak az ára, Használták többen előttem, Hangosan ketyeg órája.   Divatja múlt, (?) hozzám illik, Bár hiányzik pár csavarja, Tisztán tettem be helyére, Érzelmeim felkavarja.                         Másodkézből van … Olvass továbbSzívesen

A hasonló

Amikor kiléptem a gondosan bezárt ajtón, és fejemet megütöttem, megütközve tapasztaltam, hogy egy következetes követ követ egy következetlen követ. A kő ugyan a kövön maradt, ám a következetes követ nem hátrált meg, így is követte. A kő viszont nem menekült. Sziklaszilárdan nyugodott a helyén, bár nem is sejtette, hogy társai társaságában, biztonságos területen van. Ezt … Olvass továbbA hasonló

Elköszönő…

Kép: Ruzsa Dániel       Az ősz fellépőruháján  melltűként még ott a nyár… Tompuló fénye, lassan beleolvad a szeptemberi éjbe… Nem kiabál.  Tűz színű kötényén, egyre több a folt, Itt hagyott virágaival udvarát díszíti a Hold… 

Mindig

    A testi vágyak olykor szívet manipulálnak, és mint kitörő örömkönnyek, úgy érzed, egy-egy aktus után könnyebb, csak még a bal bordaív alatt szorul, valami folyton felkavarja a gyomrod, s hiába alszol nyughatatlanul, azt hiszed, majd szájjal feloldod az oldhatatlan elegyet, hogy én veled, mint kicsiny, eggyé váló két világ, de túl sok a … Olvass továbbMindig