Dezső Ilona Anna: Friss hó

Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-olaj; mérete: 40 x 30 cm;       Helyére kerülnek mind az álmok, a kert kies valósága gyötör… Elmúltak az éjszakai árnyak, északról a szél friss havat nyüstöl. Habos, fehér odakint a reggel,                              a havat taposni mostan fájna,                               meggyaláznám a jót sötétséggel;                         tudata lelkemben lyukat … Olvass továbbDezső Ilona Anna: Friss hó

Vérlakat

  Égtájakká szakadtunk, iránytű a vérző Nap.   Egy osonó éjszakán magamban találtalak. Rád leltem, mint átkelőre a vándor, kakasszóra a pillanat. Valahányszor nálam jársz elnyered méz-sűrű ajkamat. * Parázsösvényeken mezítláb kereslek, (a tél gyöngye messze már)  megrakott égboltra kapaszkodok, hogy  lássalak egy átszűrt világnál.    

talán…

      Talán, ha a csendem szólni tudna… biztos színes volna, szivárvány. Ha csupasz talppal mennék feléd, rongyos testtel nyúlnék érted, szánnád talán árván maradt árnyékomat.   Talán nélküled lépek túl a tegnap szétrugdosott halmain   talán…   Talán már semmi sem férceli össze a holnap rongyait.Talán meg se találnál, ha hiányom kergetne, talán … Olvass továbbtalán…

Fácántollas dísz van, perge kalapomba

    Fácántollas dísz van, perge kalapomba, Édes babám tudd meg, érted tettem oda, Érted tettem oda, néked szól a nóta, Piros pántlikát köss, fényes fonatodba.   Táncos kedvemben ím, csizmám, jaj de lépked, Amíg szól a nóta, ropom, járom véled, Ropom, járom véled, egymásután százszor, Soha nem engedlek ki a két karomból.   Az … Olvass továbbFácántollas dísz van, perge kalapomba

Lefejtlek magamról

(Pierre-Auguste Renoir festménye) Lefejtlek magamról befejezetlenül,te hiába vallatott, szemérmetlen terhem,szomjúság  maradsz, sóvárgás sejtjeim körül,a combjaimat csókoló, szégyentelen isten.Vajon hová hurcolod magad,odaadóbb medret találsz-e homlokodnak,mint amikor számat elhagyva kerested vállamat? Ma szokatlan varázzsal gyöngyözöl rajtam,kihámozhatatlan vagy,akár egy lángokban álló, hiányos rendelet.Az első levegőtlen pillanatomtól téged vártalak,s most lefejtlek magamról,te gyönyörű rettenet!

Cilinderben

Edgar Degas festményéhez 1870 körül       Lóverseny volt… Veszítettem. Kalapnyi pénzt, gyűrött papírt. Kínos, de a helyzetemben szoknom kell malőrt és manírt. Halőr éves fizetése úszott el a várt futamon. Sebaj, anyám ma estére pisztrángot süt – fals jutalom!   Pompás lesz a garnéla is. Le Havre mellől az osztriga citromlével mennyekbe visz … Olvass továbbCilinderben

Pesti éj

A pesti éjben, gőgös házak görbe sora dülöngél. Az utak bánat marta kövein hőskorunk pora kavarog. Szemérmes női pillantások emléke szüremlik át az idő ütötte réseken. S a Duna, múlt idők néma tanúja, tompán csillámló vizével   a mélyben kanyarogva olyan, mint egy végtelen selyemszalag, melynek lába nőtt,  s a városon sietve átszalad.

A hiú szarvasbogár

Tanmese a közkedvelt ” rímhányó” Romhányi József stílusában. A hiú szarvasbogár           Koosán Ildikó I. Egy izgága, pöttöm  szarvasbogárrepesve vára pillanatramerthogy hiú:ha nagy szarva nő,kiáll az Őserő nevű cirkuszporodon; mondom, fellépne világra szólóprodukcióval: szarvát más szarvas-bogár szervült szarvszervével összeakasztja,el nem szalasztvaszarvára tűzni amiért küzdeni kész,a babért; De ehhez harcedzettjól fejlett, díszes szarvszervetkellene viselnihomlokán,nem ilyen csököttcsonkot, épp csak csirázó fejkoloncotalig-dudort… így … Olvass továbbA hiú szarvasbogár

A labda el van vetve

Drága Aranka!!! EZ AZ! Köszönöm! Létezik egy olyan labda1 itt e Földön, amit az emberek sajnos nem hagynak kigurulni a világból, pedig mindenkinek jobb lenne, ha hagynák, hogy elpattogjon egy olyan helyre, ahol többé senki se találhatna rá, senki se vehetné többé a kezébe, és senki sem játszadozhatna vele. Szerencsésnek mondhatja magát az az ember, … Olvass továbbA labda el van vetve