Ablak

“…Akkor ilyen világ volt. Múlt század, ötvenes-hatvanas évek… …hasonló a maihoz.”   Ajtónyi méretű ablaka volt az egykori csizmadia-műhelynek. Új szerepe szerint konyha, ebédlő, nappali, vendégfogadó. Nagyapámnak ebéd utáni szunyókáló hely. A hétköznapok eseményei itt zajlottak. Szerettem ezt a helyet. A házat, a kertet, a színt, az öreg körtefát, a titkokat rejtő padlást, a hosszú-hosszú … Olvass továbbAblak

Egy zsebre tett cigaretta

Gyárfás történet Józsika, közeli ismerősöm fia — meséli Gyárfás — egyik este későn, már tíz óra is rég elmúlt, kopogtatott be hozzánk. Különös látogatás volt ez. Hallgassátok meg.   A fiú abban az időben éppen a harmadik gimnáziumot végezte. Szülei nagyon szigorúan nevelték, különösen az édesapja. Este tízig engedték szombatonként buliba, diszkóba. Ez ellen nem … Olvass továbbEgy zsebre tett cigaretta

Mint a fák ölelése

Ki bánt anyám, ha látod,az ölelő világot,ki bánt anyám, ha tégedrágörbített az élet,ki bánt azért, hogy voltál,és térdre bírt az oltár,azt szeretném, ha egyszer,úgy suttognál kezeddel,ahogy kövek várják a csermely csobogását,meg azt is úgy akarnáma zöld levelek halmán,hogy kívülről is tudjáka lombbal bélelt utcák,hogy kettőnk szívverésekét ágnak volt a rése,s miközben eltűnődömkopottas, szép idődön,már nem … Olvass továbbMint a fák ölelése

Nem adom fel könnyen…

Nem adom fel könnyen… A minap elidőztemjó apám sírjánál, csönd volt és nyugalom, …hogy álltam a fejfánál. Csak mi voltunk ott ketten…és az emlékek,kihoztam magammals nézem a fényképed. Fiatal voltál még,ma is élned kéne!Szép volt az életed,de nem küzdhettél érte. Negyvenöt évigdoboghatott szíved,addig égett gyertyád,addig tartott hited. Testvéreid iselmentek sorban, egyikük sem voltmég az öregkorban. Én is túl … Olvass továbbNem adom fel könnyen…

Szalajka maszkban

  ideje van a kövek szétszórásának külön az erdőn túli éveké s a hegyekhez simuló részeké s bennem csak a csend marad Erdély mohos csendje s a Partium halk szeretete mondd kinek üzenhetnék hadat lelkem ha oly szakadt foszlányaiból mi maradt szőjek e még zászlót tenyérnyit ráhímezni kusza életvonalát minden sóhaját vagy kopjafára égnyit kapaszkodjon … Olvass továbbSzalajka maszkban

A zátony

  Nyolc éve éldegélt a szírt tetején. Amikor fiatalon és bohón, vagy kevésbé fiatalon, de felelőtlenül egy hajókirándulásra indult, még azt sem kérdezte meg, mi az útirány. Három hét után, a gyönyörű sötétkék tengert koromfekete hullámok lepték el. A hajó megbillent, ő fölrepült a fedélzetről. Még látta, amint a kisebb városnagyságú óriáshajó úgy süllyed el, … Olvass továbbA zátony

Roma románc

  Federico Garcia Lorca emlékére   Regina, szeretlek, Regina, Kívánlak: Ráncaim bomló, őszi-érett nője, Elhaló vágyaim feledője, A falu végén várlak. Regina, egyem, Regina, telem, Halálom. Fülledt zajokban térj be hozzám, Kunyhómban heverhetsz lapockán, Földön fekhetsz, azt se bánom, De maradj, vagy áradj mint a Kraszna. Regina, Múlok, mint az ifjúság öröme, Elpárolgok, akár a … Olvass továbbRoma románc