Folytatások

Tőled tudom – minden ember fenség – Észak-fokkal mostan mire mennék; titkot fejtünk ezer évek óta, s nem szűnik meg itt az idegenség. Téged mindig másvalaki mért meg – használnak csak, semmihez se mérnek – mutogatnak, ha úgy látszik jónak, soha, senki nem mondta, hogy jó vagy. Mire mész, mint egyedüli példány, óceánhomokkal is csak … Olvass továbbFolytatások

A mérleg nyelve

  A zebrán, a zöld jelzést kihasználva, mind a két oldalról elindulnak az emberek. Váratlanul, épp a középvonalon összetalálkozik két ismerősnek vélt szempár. — Te vagy a Karcos Gyuszi? — Én lennék. Ugye Fehér Szilárd vagy, a tizenhatodik padból? — Hatodik, mert tizenhat nem is volt az osztályban… — Aha… És hova-hova, cimbora? Hány éve … Olvass továbbA mérleg nyelve

Fair

hergelő hergelő helyett csitítlak bennem is borzos ideg fény nyúzza csak magamhoz hűtlenné dagadó szemeim bánt a kint gyógyírt adó zöld takarónyi szépség-mérséklet míg nem borzolja fel saját küzdelmeimet egy hasadó száj bár léptem vízbe vinne erdőben éleződik elmém mialatt a szerelem-démon csitítja az éhségünket felhergelő magányt    

Pikkelycsömör

Úgy látszik, addig nem nyugszom, míg mindent le nem rágok a szálkákról!… Sellő, szirén, vagy lóreley– micsoda egy név-kuplerej!Döntsük már el, mi a neve,ha hal és lány fele-fele? És ha egy hal fent a lelkem,viszont leányláb ott lenten?(Énekelni nem fog szegény,nyugton lesz sok hajóslegény!) Vagy hosszában fele-fele?Egy ruhába se fér bele…És főz, vagy fő a … Olvass továbbPikkelycsömör

Holnap is

Felhők határtalan fényébe sírlak,s míg szívdobbanásom csillaggá csitul,addig kenyere vagy a sóvárgásnak,mi érted kiált feloldhatatlanul. Látod, a semmi alatt görnyed hátunk,sosem bántalak, csak bánom hiányod,amikor szorongva egymáshoz bújtunk,s valódinak hittük a délibábot. Az ezüstholdcsipkék elfogynak lassan,hideg közelít, toporog a sötét,nevetésed hűvös falakon roppan,jegygyűrűs őszirózsáink szanaszét. Lefekszem újra, holnap is nélküled,nélküled indul megannyi gyászmenet.

Melletlen nők országa 2. Az apa kiléte bizonytalan

Árjánész perzsa herceg bosszúból meggyalázza Dul jász törzsfő feleségét. Vajon az áldozat és férje hogyan dolgozzák fel a megalázást?   Napokba telt, mire Osza el tudta viselni férje érintését. Ölelésről szó sem lehetett. Már akkor is összerezzent, ha véletlenül értek egymáshoz. Ebben nemcsak a meggyalázás egyre újraéledő emlékei játszottak szerepet, hanem tisztátalannak is érezte magát. … Olvass továbbMelletlen nők országa 2. Az apa kiléte bizonytalan

Tengeri énekkar

A “Haladás” inspirálta ezt a kis ujjgyakorlatot. Gyengébb idegzetűek elolvasás előtt kérjék ki orvosaim véleményét! Tengeren a kórus dalol, basszus jön a habok alól, a mélységből szól a bálna. Hogyha föntről kiabálna, megrepedne minden hártya. Így a fület alig bántja. Akkor hangzik jól a kardal, ha a búgó alt a kardhal! Kivívta e helyt magának. … Olvass továbbTengeri énekkar

Néha

Néha elfújnám lámpásod, ne lássalak tovább, mint hogy a nap akkor alábukott az egykedvű város mögött, aztán ijedten őrizlek mégis, széltől óvva, két kezem között, pisla láng: a bennem szorongó világegyetem gyönyörű paránya, mely nélkül a rendszer összedől, s a neked címzett titokszavak mint eget vesztett csillagok hullanak a semmibe. Valahogy lenned kell, míg lélegzeted … Olvass továbbNéha

Solaris

Nem tudom mennyi van igazán Belőled, ki este holdfényben körbesétál a szobámban, leül az ágy szélén csendben, és mennyi van belőlem még, ki némán hallgat, és ha eltűnsz nem szólít, csak összerezzen.