Megkönnyebbülés

  — Errefelé szép az élet — ismételgette magában Répa főtörzsőrmester, pedig falak között élt ő is, de tizenöt evvel a szolgálatkezdés után kivívta a „legrettegettebb” smasszer címét. Őrtársai egyszerre utálták és sajnálták. Ez az ember, vagy emberszerű lény… hízott. A hatalomnak értelmet kell adni, tehát öt reggelit, öt ebédet és öt vacsorát fogyasztott, néha … Olvass továbbMegkönnyebbülés

Bábjátékosok

Egy könnyed laza viccel Ütötted el hogy nem szeretsz  Van valaki más “Tudod ilyen az élet Csupa-csupa skizofrén egymásba rohanás Mint aki hantál     Vagy mellébeszél -Félig szól félig hallgat- Panyókára vetett Poénok között Magamra maradtam   Leforrázva álltam ott Szinte fájt amit szemem Ideghártyája láttatott  A semmiből alánk futó éles Éles hajtűkanyart füstölgő … Olvass továbbBábjátékosok

ki vagyok, leszek

    nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem vázának finom, porladó lenyomatát, kicsit benned hagytam magam, szakértelemmel választottam le a felső rétegeket, hogy … Olvass továbbki vagyok, leszek

Az én szívem ajtajának…

Az én szívem ajtajának kitörött a sarka, a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába.   Hiába gazdája, benne táncát járja.   Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra, hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja.   Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja!   Arra kérem, a Jóistent udvarom vigyázza, és a szívemnek ajtaját tegye a sarkára.   … Olvass továbbAz én szívem ajtajának…

Áldott, új világ

  Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk új gyönyört hoz holnap. Halovány lázrózsa sugárzik arcodról,önfeledt szerelmed hirdeti mindenhol. Vén szívem mostantól csak … Olvass továbbÁldott, új világ

Kigubózódó

    Látod, szerelmem, betöltesz kinyíló szavaiddal. A hajnali Hold lüktet álmodó szemű vérerekben, közel-távol örömed oldja mindenséggé bennem. Felismerhetővé teszed azt, amire rácsodálkozni jó, kigubóztatsz végtelen lelket, hiszen erre való a szellem. Haját fésüli az erdő, vacogó, szeles a reggel, szívemre mégis meleget lobogsz, egység szólít, mert tested nem hazug, úgy érintesz meg, fokozottan, … Olvass továbbKigubózódó