„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

 

Jean-Jaques sokallta a várakozást. Úgy érezte, az ő vívmánya is az, ami ott kint szorgosan alázuhan. Szinte iszonyodva sajnálta azt a szegény munkást, akin más színes folyadékon kívül a veríték is csorgott. Nehéz munka, de nagy előrelépés! Ki lehet-e szűrni a megbízhatatlan elemeket, olyanokat, mint ő maga? Korábban nem gondolta, hogy rá fog kerülni a sor, de a forradalom sohasem téved. „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” — kiáltotta.

Már elvégezte magában a számvetést és alig várta, hogy odaérjen. Ő nem fog ordítozni, nem nehezíti annak a szegény embernek a munkáját, aki reggeltől estig magasra rángatja fel azt a súlyos fémterhet. Szinte mindenki megpróbálkozott munkáját nehezíteni.

Olyan is akadt, aki a sakált túlordította, és idegileg kimerítette azt a szegény, de becsületes munkavállalót. Henryvel, a szomszéd utcából, gyerekkoruk óta ismerték egymást. Akkor még utálta a vért, többször fel kellett locsolnia, mikor egy-egy csínytől megsérült a térde. Később megszokta, ember lett belőle, most büszke lehet barátjára.

Na végre, már a sorban áll és apró léptekkel halad. Ő hallgat és ott is hallgatni fog, sőt, ha lehetősége lenne, kezet szorítana lelkiismeretes pajtásával.

Még ketten álldogáltak előtte, amikor csípőből hirtelen kiszaladt belőle az erő, majd térdtől lefelé is remegni kezdett. Két dragonyos volt kedves segíteni neki, miközben az életösztön fába szorult férge ordított belőle.

Hason feküdt, rászíjazták a deszkalapra, majd nyaka és feje kalodába kerültek. Henry, a felhúzott penge mestere meg sem ismerte. Ő elájult két ordítás között, de amikor suhant lefelé a guillotine pengéje, még egyszer a hátgerince velejében végigfutott a borzalom.

Szegény Henry még négy napot dolgozott ebben a nehéz fizikai munkakörben, aztán egy ifjú titán, aki azt képzelte magáról, hogy az ő feje a nyakára forrt, neki is felhúzta a pengét…

“„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Olykor az az érzésem, Barátom, hogy világszerte valósággal nyüzsögnek a Jean-Jaques-klónok.
    Igaz, a módszerek és eszközök változtak. Látszatra kevésbé elborzasztóak, ám annál hatékonyabbak.
    A Jean-Jaques-okat mozgató érdekek ellenben nagyrészt ugyanazok…

  2. A forradalom megeszi saját gyermekeit. Olykor forradalom se kell, elég egy-
    egy jól hangzó lózung, no meg jól megfizetett hóhér, visszaállított halálbüntetés, s jöhet a nyaktiló…

Szólj hozzá!