Sínen ez igazság

Sínen ez igazság

Hideg van. Egy illető a jeges sínpár egyikén nyugtatja fejét. Az emberek jönnek-mennek, mígnem egy rendőr, a hozzá legközelebb állóra ordít.

— Hé, maga, embertelen ember, hozzon egy kispárnát, mielőtt megfázna ez az úr!

— Elnézést kérek, nem hurcolok magammal állandóan vánkosokat…

— Odamenjen, abban az üzletbe — helyesbítek, rohanjon —, mert már látom az érkező kocsit! Mondja meg, sürgősségi vásárlás lesz! Ha visszaér, megússza egy sima figyelmeztetéssel!

— Bocsánatot kérek, biztos úr, mi lenne, ha párnavásárlás helyett, mondjuk, lehúznánk kellemetlen fekhelyéről az odakeveredettet?

— Szégyentelen! Nem elég, hogy elmulasztja a segítségnyújtást, még bele is szól mások életébe!

— Érzem, nagyon sovány, talán ötven kiló sincs… Leveszem egyedül…

— Meg ne próbálja, mert egyszerre hívok mentőt és rabszállítót!

— Értem, uram…

A villamos közeledett, és bár szép világunkban minden csendes és nyugodt, de egy picikét most még jobban elcsendtelenedett a tér. A kérdező abbahagyta a mérlegelést, kilépett a latolgatás szakaszából, mert a szerelvény már olyan közel volt, hogy a párna sem melegítette volna át a sínen fekvő tarkóját, ő meg mire lehajol, lábon ragadja és hátraráncigálja, kifut az időből. Minimum megskalpolódik.

Rávetődött, jó nagy lendülettel, úgy, mint a szumósok, csak távolabbról. Remekül mérte fel a helyzetet, tökéletesen csúsztak át a sínpáron.

— Mit csinált, maga emberszemétség!? Beleártotta magát egy jóhiszemű állampolgár sínes életébe! Most már szüntelenül síntelenül kellene élnie.

— Főnök, legalább addig várjon, amíg lemászom róla. Ez az ember nem reagál!

Közben odakeveredett egy másik segítőkész törvénybontó is.

— Alig ver a pulzusa…

— Maga orvos, hékás!? Ne okoskodjon annyit, villámgyorsan húzzon odébb, mert jön a szerelvény! Akarom mondani jött, és megállt úgy egy méterre…

A rendőr odalépett, bekopogott a villamos ajtaján, bekiáltott.

— Tolasson vissza, kérem, egy úriember kívánságát szeretném teljesíttetni! Maguk ketten tegyék vissza az urat a helyére, maga pedig teljes sebességgel indítson!

— Jól értem a kérését?

— Rendfokozat, vagy uram! Világos?

— Uram…

— Tökéletesen! Nem gátolhatja meg senki álmainak beteljesedését! Mars fel, és rettentően felcsigázott sebességgel indítson, előbb hátra, aztán előre!

— Nem!

— Mit mondott???

— Nem, és még egyszer, nem!

— Álljon oda, azok mellé!

Közben megérkezett a mentő, a másik oldalról a rohamkocsi. A mentőstiszt megállapította a hölgyről — mert nem úr volt végül is —, hogy diabetikus kómában fekszik. Belepumpált egy nagy adag glükózt, amitől enyhén megmozdult.

— Hozzanak már egy hordágyat!

A hölgy felült, meglátta a rendőrt, ettől azonnal hátrahanyatlott. Úgy látszik, a beszélgetésből elég sokat hallott, tehát nem volt tökéletesen eszméletlen állapotban. Szerencséjére, az egyik megmentő cipőjére zuhant a feje. Fölrakták a rohamkocsira és heves szirénázással indítottak.

A másik irányba, három bűnözővel indult el a rendőrautó, s mert többen tanúskodtak, egyenként három és hat év közötti letöltendő börtönbüntetést kaptak.

A hölgy kikerült a kórházból, szerencséjükre — már csak azért is, mert nős férfiak voltak — mind a háromba beleszeretett, így az évekig tartó jogos bűnhődés ideje alatt, az összes látogatási napon felpakoltan érkezett ő is nejeik mellett. Az őrmestert hősiességének elismeréséül egyből előléptették alhadnaggyá, és őrsparancsnok lett. Most már mindenki megnyugodhat, amerre ő jár, arra az igazság fog diadalmaskodni…

“Sínen ez igazság” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Elképzelhetetlen dolgok válnak valóra észrevétlenül, hogy valós dolgaink elképzelhetetlen legyen Kedves Peti.
    Szomorú igazságod örömmel olvastam…)))

Szólj hozzá!