Magávalragadó

Magávalragadó

 

Böndörfi és Saburján utolsónak maradtak. Már nem emlékeztek a nevükre sem, arra az ősi, szépséges Sajtosra. Mikor megmozdultak, hasuk odaszikkadt bőre vissza-visszacsattant hátgerincükről.

Nagyon biztonságos lakást akart a mama, ezért beköltözött a Romtelekiék fürdőkádja alá. Minden oldalról fémes védelem, acélos, mert szerintük az egész létezés célja a biztonság. Kijárat ugyan csak egy volt, bejárat meg sehol, így nem számíthattak támadásra. A helyiség nem étkezési célokat szolgált, ezért eleve nem hízókúrára készültek, csupán a telet, gondok nélkül, könnyedén, mondhatni hátradőlve átvészelni.

Meglepődtek, mikor nagy füstölt szalonnával lepte meg őket az egyik éj. Már este odakerült, de csak hajnalban ment ki Tönkremegy. Nem értették, mi történik vele, beleragadt, s miután megpróbált a szájával segítve magát kikecmeregni, az is beragadt. Nem tudott hátrakiáltani…

Miután valaki, valahonnan, valahogy elvitte és visszatett egy ugyanolyan finom sajtocskát, Duanga vett egy nagy levegőt és ráugrott. Ez a levegő majdnem az utolsója lett. Bár elég sokáig tartott a szétesés megragadása, de a veszély mibenlétét ő sem tudta pontosítani, aprólékosan körülírni, pedig ez családjogi alapkötelesség. Ha valaki egy csapdabelső kellemetlen helyzetébe kerül, a családi törvénykönyv 897. paragrafus, hetedik cikkely, „a” bekezdésének 12. sora értelmében taglalnia kell tapasztalásait.

Ezután egy hétig vártak. Nem bírták tovább az éhséget és szomjúságot, Sürgönyrücsök rádobta magát az ellenállhatatlanul hívogató dióbélre.

— De jó!

Ezt még hátra tudta kiáltani, sőt talán többet is, mert csak az oldalát érte a ragacs. Orrával matatott a dió körül, még úgy is meg akarta enni, bár az nem volt ragasztós. Bele is harapott.

— Finom, gyerekek, nagyon finom!

Kiáltozta, aztán eluralta a pánik.

— Vissza akarok menni, de nem enged! Oldalra tapadtam, úgy megragadtam! Nagyon megragadott ez a megragasztó!

Sokáig heverészett, aztán a kijárat, már horrorcellaajtaja előtt reggel cserélték a kijárási tilalom felragasztott diós kartonlapját. Három hét étlenség után, ez a két utolsó hős már cikázó karikákat látott. Nem tudni, hogyan kerültek egymás mellé a kiszáradt éhkopp rusnya tombolásában, de katonás egyenugrással dobták magukat, „de jó” kiáltással a dióra.

Ilyen az, mikor tulajdonképpen szándékosan öngyilkosságot követ el két falánk egér. Soha nem derült ki, honnan maradt annyi erejük, hogy ugrándozzanak, mert felnőtt voltukat megcáfolva, a ma született kisegérnél is véznábbak maradtak. Valami mosolyféle ragadt fickándozó ábrázatukra, végül is bedióztak.

Romtelekiék további három biztonsági hétig még odatettek egy vendégcirógatót a repedezett, megragadni vágyó egerek kedvéért, mikor meggyőződtek a csoportos jólétbe vándorlásuk véglegességéről, befalazták a ki-bejáratot.

“Magávalragadó” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szegényekre nem ragadhatott tapasztalattal alátámasztott tudás, hiszen egerek voltak.
    De mi nem vagyunk azok, ugye, Barátom?

  2. Mintha csak az én történetemet írtad volna meg Kedves Peti, szóról szóra. Egy hete raktam ki a “horrorkelepcémet” a garázsba ragasztós ragacs formájában, közepén e nyálkás körnek jó adag dióval a behatoló egerek ellen.Én nem mondom, hogy magával ragadó, de célirányos…eszköz, s szentesíti is azt. Harmadnapra megfogtam az ősz első hívatlan látogatóját…)))

Szólj hozzá!