A tizenegy órai kezdet pontosan megfelel…

A tizenegy órai kezdet pontosan megfelel…

Szakállas viccet aktualizáltam, majd jól nekem jön, amiért plagizáltam. Ám én nem csak megborotváltam, de egy kis aftershave-et is tettem az arcára.

 

— Szásenyka, te el tudsz igazodni a mondottakon?

— Nem nagyon, Másenyka. Régi jó szomszédok vagyunk, örülök, hogy az ilyen felemelő eseményre, ami holnap történik, együtt megyünk.

— Igen, de nem válaszoltak a kérdésemre, csak egy orrhúzással fintorogtak.

— Akkor szerinted vigyünk, vagy ne vigyünk kötelet, Másenyka?

— Ezek a rendes emberek, akiknek életünk virágba borulását, a jólétünket köszönhetjük, szóltak volna.

— Képzeld el, én is meg akartam kérdezni, milyen sorrendben zajlik majd, egymás után vagy egyszerre. Ki nem állhatok várni, meg annyi itt a munka, hogy az ember rá sem ér az ilyesmire. Visszafogtam magam, mert még felakasztottak volna…

— Igen, Szásenyka, nagyon valószínű, hogy az átlagakasztáson túl, amit holnapra hirdettek meg az egész falunak, a destruktív hozzáállású egyéneket talán többször is fellóbálták volna.

— Másenyka, én úgy hallottam, ez az akasztás elég kellemetlen.

— Így tudom én is, édes szomszéd, éppen ezért légy boldog, hogy hazafias kötelességből az egyszerit kaptad, aztán majd hazatérünk és tesszük a dolgunkat, vagy mit tudom én hogy is van ez…

— Nem tudom, Másenyka, én azt mondom, azt a pár nádszálat, amit ledugtunk kerítésnek, el kéne égetni. Olyan hideg van, hogy csuda! Én még a szalmát is leszedem a tetőről. Rég vágtam ugyan disznót, de egy remek perzselési meleget találtam ki. Begyújtok a szamovár alá. Másra ez nem nagyon elég, de egy picit kifagyok.

— Én egyáltalán nem vagyok ki.

— Mondom: kifagyok…

— Na, most elkezdtél pöszén beszélni, szomszéd?

— Csak azt akarom mondani, hogy hidegtől dermedt kezeim átmelengetem.

— Értem, drága Szásenyka. De tudod mi a helyzet? Jó hogy nem erőltettem, mert nekem nincs is kötelem itthon, csak cérnám. Szerintem adnak…

— Hát ez az, szomszédasszony, nekem az az egészen rövidke drótom van, amivel az aratás utáni két nyaláb szalmát kötözték össze. Jó, hogy nem kérdezgettünk feleslegesen, meg aztán átérződik a gondoskodás, nem kérnek semmit fölöslegesen, nem rónak ránk terheket.

— Sőt, Szásenyka, még el is pocsékolnak egy szál kötelet.

— Már miért tennék? Számtalanszor használható az még azután is. A tizenegy órai kezdet pontosan megfelel, addigra minden házkörüli munkámat elvégzem, ami nagyjából semmi, de olyankor kelek. Találkozunk holnap, az akasztáson.

 

“A tizenegy órai kezdet pontosan megfelel…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Hát, ha többször, sőt, rendszeresen lehet bérmálkozni, akkor talán akasztott embernek is többször lehet lenni. Én azért nem próbálnám ki, Barátom. 🙂

  2. Szerintem napjában annyiszor fel lehet akasztani ugyanazt a pasast, ahányszor a hóhér akarja. Persze a delikvensnek csak az első kellemetlen.

Szólj hozzá!