Tanítás és ellenkezés

  Ez eddig mind, mind csupán szöveg volt, és mégis köszönöm, hogy mindezt tanítottad; szerettem ezt, és őt is megszerettem, ez kedvelés, ez már a szerelem – és hittem mind, oly óvatosan egykor, kimondani csak későbben, hogy mertem. Ennyi volt és nem több, kimondani világot, szinte megteremtem, csupán szöveg, de rajtavesztek, hidd el, ahogy szóval … Olvass továbbTanítás és ellenkezés

Miért fáj…?

Messze még az idő,mikor mosolyt csal az ég arcára a nap, s úgy derül, úgy kékül,mint fiatal tavaszvirágzó sűrűje felett.Most fehér köd üli mega teret.Csend van és némaság…A hideg,lelkembe vág.Mondd, miért szól messzi dallam?Miért szorít a mellkaslevegőtlen, halkan?Feléd vidám víz csobog…Ott, hová utad vezetett,az ég nem zokog.Tüzes szemével látmost az Isten,minden tettünkokozat korbácsa itt lenn.S míg benned nyugalomfest … Olvass továbbMiért fáj…?

Töredék

    Bátorság parázsló kályhába vetni az utolsó nyirkos csonkot, s  a fellobbanó láng ledér  táncától részegedni hagyni  a szűkülő  pupillát, komor homlokról érdes tenyérrel vasalgatni a bőrön átütő barázdát, ha test s lélek között valami fennakadt.        

Minden sejt

    Ott állok ragyogó arccal. Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal? Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged, minden sejted ruhán keresztül is két szememben Isten-ígéret, ahonnan nézel mágnesként vonz az egy, és legtisztább tükrömben látom, micsoda ereje van, elmém otthon maradt, én itt vagyok, lehet-e ennél valaki tökéletesebb, mikor érzem, most benned … Olvass továbbMinden sejt

Miért?

    — Idefigyelj, ma nem eszlek meg! — Miért? — Képtelenség! Már nem bírom… Idejét sem tudom, mióta csámcsoglak. Ha ilyen különc kívánságaid vannak, legalább táplálkoznál rendesen. Naponta meg kell ennem téged, de te hanyagul lesoványodsz. Se vitamin, se ásványi sók nincsenek benned, már én is elkezdtem fogyni… — Miért? — Miért, miért? Magamnak … Olvass továbbMiért?

Levél fiamnak

Levél fiamnak 77.   Drága fiam!   Már két napja esik megállás nélkül. Az a kevés kis hó, ami ott nevetgélt az udvar végében, halk-csendes megadással olvadt el, és magával vitte a tél emlékeit. A tavalyi avarban a levelek örök álmukat alusszák, fedetlen fejű fák hívják magukhoz a tavaszt. Hideget fújnak a szelek, az ereszen … Olvass továbbLevél fiamnak

Metafora

Metafora                          Koosán Ildikó     úgy kell egy képet felvillantani mint éjben pásztázó reflektorok fényébe ugró szarvas-csapatok látványa, váratlan, s megtartani   a ráhatás illékony pókfonalát; való, s hasonlat ahol egymásra lel megdöbbent, elámít, lehengerel, s a érzelem sűrített kivonatát   emeli az élmény  homlokterébe, megkérdőjelezhetetlen kincs a léte; vele nyit ajtót egy … Olvass továbbMetafora

Hagyd érlelni a magot

Hogyan tesz bölccsé a gondolat, hogy gondolhatsz bölcsebbet annál, ha önfényed kéjjel elvakít, s vágtára sarkall, hogy mondj olyat, mit nem tudsz, hiába akarnál.   Hallgass s hagyd érlelni a magot. Formáld úgy, ahogy föld istene éltető ízekké vajúdja a fénylő égi magaslatot, mielőtt az megkísértene,   s áttörné a sötétség falát. Bölcsen, a szó … Olvass továbbHagyd érlelni a magot