Anti-apokalipszis (unortodox világvége)

A világ úgy nézett ki, mint a pokol. Anti-apokalipszis, a világ pusztulásának unortodox módja.     Amikor feltalálták az örökélet szerét, sokan állás nélkül maradtak. Nem mostak többé hullát a hullamosók, nem volt megrendelés a koporsókészítőknek, és sorra mentek csődbe a temetkezési vállalkozók. De nem csak temetkezésre nem volt szükség, az orvosi ellátás is feleslegessé … Olvass továbbAnti-apokalipszis (unortodox világvége)

Rusty, a pukeko

Magyar neve kék fú, a guvatok közé tartozik. Az 1920-as években jelent meg Új-Zélandon, feltehetően „önként” telepedett át néhány pár Ausztráliából, ahol őshonos. Azóta elszaporodott, és Új-Zéland egyik jelképévé vált.   Rusty, a pukeko[1]   Arana, a hétéves maori-angol félvér fiúcska, ujjongva szállt ki az autóból. Az aucklandi városi forgatag után Pukekohe[2], a vidéki kisváros … Olvass továbbRusty, a pukeko

Nyárelő

A nyár indul. Az esők összeesnek, és mértéktelen torka nő az estnek, s míg asztalánál dáridóra  dőzsöl, nagy darabokat harap az időből, az előadást fák és bokrok nézik, zöld tapsolásuk fölhallik az égig, a függöny elé kiállnak a percek, a mozdulatlanságuk szinte serceg, s míg osztoznak a mérhetetlen kincsen, a napsugárba belekóstol minden.

Keserű kávé

saját fotó     Némán zubog a világosság.Kortyolgatom kávém.Asztalomig lopakodó fénycsillan meg csészém szélén…S egy kockacukornyi boldogság keresi szám. Még hallgatnám a szendergő csendet, de a rádióból katasztrófahírekköszöntik rám a reggelt. Tévét be sem kapcsolom, jobb nem tengerbe fúltak látványával indítani a napot. Imádságaim a semmibe vesznek.Álmaim összetörve a sarokban hevernek. –   Áldott napsütés, dúsan szőtt … Olvass továbbKeserű kávé

MEGHÍVÓ!

Radnai István: Jégbefagyott fény című verseskötetének bemutatóira.                 MEGHÍVÓ     Radnai István: Jégbefagyott fény (versek)     június 1. Budapest, Zsombolyai u. Rátkai Klub 18 óra június 11. Szeged, Kárász u. 19 óra (!)         Június 11. szombat, 19 óra, Szeged, Lobby Café   … Olvass továbbMEGHÍVÓ!

Bryan

Három tabu, látom. Dalba simulnak meghasadó fájdalmak, és gyöngyfogú, apró oszlopok között repülnek felém a hangjegyek. Szellő hozza, égkéken, tisztuló felhőtlenség hat át, mindent begyűjtött, már repíti tovább, de a kín három pillanatra ránk talál.

Vica és Csin történetei — XIV.

Kemény lecke. Újabb meglepetés. Karácsony az erdőn, Picur ajándékot ad.     Éjjel megint esett a hó. Én már csak ott tudtam közlekedni, ahol elsöpörték, vagy az állatok alaposan letaposták. — Az etetők körül két erős lóval húzott szerkezettel eltakarították a havat. Ez a fiatal erdész feladata, így, az apróbb vadak is be tudtak menni … Olvass továbbVica és Csin történetei — XIV.

Töredékek

    nézlek fekete terítőnhófehér emlékablakon kopogtat a szélkönnyek közt fuldoklikutolsó sóhaja a mánakhófehér emlékfekete terítőn szárad * vártammíg rám talált a pillanatkövek közt keresgéltodaveszett álmokatajkamról egy szó sietett fakereszt eléegy ima mellé térdelt sóhajom fák ágán rekedt… magamhoz hívtam az eltelt éveket

Zivatar

      Egy durranás, villanás az égen, olyan közel, hogy kezemmel elérem. Körös-körül feszült félelem csorog míg csattognak a tüzes ostorok.   Vihar vezényel, csavarja a fákat, karmestere a környező világnak. Hajlítgatja, csavargatja őket, derékba töri az ellenszegülőket.   Fekete felhők zokogva mossák vágtázó villámok lángoló rongyát, rettegő emberek ablakból lesik udvarukon a víz … Olvass továbbZivatar