Lelkizzünk…

   Có một ngôn ngữ khác là có một linh hồn thứ hai. Ha van egy másik nyelved, van egy második lelked is. Így szól a vietnami szólás-mondás. Vajon egy idegen nyelv elsajátítása elég egy lelketlen embernek, hogy „lelkes” legyen? Talán a „hồn”szót helytelenül fordítottam, vagy a magyar lélek szó mást jelent egy magyarnak, mint … Olvass továbbLelkizzünk…

A kenyér

  A jegyes pedagógusokat házibarátjuk hívta meg egy fejedelmi vacsorára. Nem, nem tévedés a házibarát szó, hiszen mindkettőjük barátja volt, nem egy lakásban laktak, de egy házban. A társbérlet még negyven évvel ezelőtt is létezett, az ötvenes években pedig kis túlzással csak így laktak az emberek. Elérkezett az a bomlasztó szombati nap is. Sült a … Olvass továbbA kenyér

Guillaume Apollinaire

“Vak ringat egy szép kisdedet / Őzsuta gidákat vezet / S a törpe szívszorongva látja / Óriássá nő a pojáca” (Guillaume Apollinaire: Alkony, részlet, Rónay György fordítása) Guillaume Apollinaire (1880. augusztus 26., Róma – 1918. november 9., Párizs) költő, író és kritikus. Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky (más írásmóddal Kostrowicki) néven született. Anyja Angelica … Olvass továbbGuillaume Apollinaire

– nélküled –

    Nélküled csak olyan vagyok, mint az éjszaka, ami levetkőztea csillagköntösét, mertszerelmet vallott a felhőkneks azok betakarták a fényt.   Hiányodban elárvulok,mint a legmagasabb hegyek,amit ember nem lát,de ő megcsodálja a repülőgépeket.   Nélküled csak egy sivatag a szívem,homokdűnék széljárta otthona,mi életeken át vár az esőre,de az nem érinti meg soha.   (Néha azt … Olvass tovább– nélküled –

Válaszkeresőben

Még most is idelátom az apámat, ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben, a lélegzete már magába fáradt, és megszakadt a nagy menekülésben.   Az időt érzem, ahogy összeroskad, a gerezdjei tartják még a testet, a fény kitépve, s nem tudja a mondat, hogy betűt írjak hozzá, vagy keresztet.   A fejem teng-leng óvón balra-jobbra, a szó … Olvass továbbVálaszkeresőben

Ünneplőben ragyog

  Ünneplőben ragyog… Lassan fagyot harapa ködös reggel,hideg szelet kaszálvaérkezik a november.Temetőkertben virágok,szirmukon dércsipkék,gyertyafényben keresnekenyhülést.Hűvös van, mégisünneplőben ragyog atemető…  Tisztelet és csend hangja tölti a teret, édesapámnémán üzenek neked.Hangtalan imámremélem megtalál,szeretetköntösét rád fonja,e gyertyaszál.

Esti vendég

Esti vendég                        Koosán Ildikó               kezében bontatlan üveg orosz  pezsgő, két talpas pohárutca felől az ablakpárkányomra rakta, s becsöngetett,ma van a születésnapjahatvanhárom lett, jól bírja magát,köszöntötte az egész család,rokonok , ismerősökengem tiszteletből keresett,fényezzem én is az ünnepet,köszöntsem fel őt,pezsgőt hozott a legjavából;évek óta gondozza a kertet,nyesi, … Olvass továbbEsti vendég

Csakrarag

Csak harag, hörög, ordít, nem zene. Harmóniáig káosza vonóval lépeget. Remegő ideghúrjai félelmek és cselek- edet. Kínlódik két kérges tenyerével. Ragozná, amit a csendre bízva átél. Csakra nem, különben is, ő az alátét.