ma is

megrajzoltalak vánkosom fehérjére véstem szótlan arcvonásod s gyertyacsendben bambulom szemed fénytelenségét míg a pihe-puha éjek öntelt szemlecsukásai legyőzik bennem az ébrenlétet képlékennyé válnak az álmok csillagokhoz erősített fonalakon hintázok veled… reggel majd rám veszem a fonák hétköznapok szétdobált ruháit s az élet nevű körforgás újratervez ma is megrajzollak

Újratervezés 2. rész

    A következő napok borzasztóan teltek. Kattogott az agyam, hogy is lesz ezután? A távolság köztünk kilométerekké nőtte ki magát. Ilyen messziségből esélytelen meghallani a másik hangját. Így aztán kínos csend költözött fájdalmaink közé. S közben jártak a gondolataim. A konyhában ültünk. Átölelt. A végén kis ütögetéssel a fenekemen jelezte, hogy szabadulna már. Ennyi … Olvass továbbÚjratervezés 2. rész

Búcsúzó madarak

Fotó : Google.hu Fekete szárnyak, mint repülő szőnyeg,ég kékjére terítenek felleget.Légtáncuk káprázat a szemlélőnek,tomboló vihar…szabadság lehelet.Erő, dinamika minden mozdulat,eggyé-olvadás Isten színpadán.Életért vívják hosszú útjukat,parányi lelkek kitartása talány.Hősiesen védi erős a gyengét,helycserével pihentet fáradót,s hasítják a levegő végtelenjét,Ember, láttál már ehhez foghatót? Nézd a madarat, tanulj együttlépni,hogy ne kelljen a jövőtől félni.

Az olló vacsorája

Anyám a konyhában volt, a gondjait kavargatta éppen, nagy fazékkal főzött, hogy tartson egész héten. Ne kelljen holnapra kitalálni semmit, gondjaiból elővett mindennap egy csöppnyit. Egyik nap ezért, másnap azért zsörtölődött, hol magához hívott, hol szobámba küldött. Ha éhes voltam? Még nem volt kész az étel, bezzeg ha nem kértem, szedett inkább kétszer! Egyél csak, … Olvass továbbAz olló vacsorája

Derengés vagy

Íriszem poroszkál derengő sziluetteden, kocsonyás most ez a fény, remeg még, hihetetlen, …már felismertem, megízleltem és megőrzöm nemes valódat, álom vagy, többet nem töröm a kívánság nyakát holmi csillagleséssel, itt vagy, itt vagyok, nagyságod egy fehér éjjel; havazik, felérek arcodig, tükröződünk, idő nincs, csak teljesbe font éden: el nem tűnt. A mindig volt mélyéből feltörő, … Olvass továbbDerengés vagy

Sárga mellény

Mese róluk… időnként azért meg-meglátogatják a tuján függő etetőt.   — Csí-ín, csí-ín! — kéregetett az éppen csak kirepült, zöldes-barnás ruhájú, apró madár, a városi ház hátsó verandájának vízszintes, keskeny rúdján. Kényelmes tartózkodási hely volt ez a cérnaszál lábaknak, hiszen nem sütött oda a harminc fok fölötti hőséget sugárzó Nap. Kisvártatva megérkezett a testvérkéje is, … Olvass továbbSárga mellény