Pitypangoló

  Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelek hajába fogóznak.   Leheletnyi pitypang búrák, égből csurran furcsa fényük, pelyhes , bolyhos, armatúrák, s csöpp idő a létezésük.   Kicsi csodák, szélbe lépők, szülő ölük sárga, lágy, dús, titokzatos visszatérők, s élő bölcsőjük a május.   Kis világuk nagy vidámpark, csupa öröm, csupa játék. s … Olvass továbbPitypangoló

Bealkonyul

Megjelent a “Kaláka”szépirodalmi folyóiratban 2014-ben Koosán Ildikó Bealkonyul.  Igen, holnap már így lehet,elpárolog az élvezet;gyengül a szem, süket a füla száj csókokért nem hevül; a bambaképű éjszakákmagányosak, mint őszi fák,a gondolatsor kulcsra zár, nehéz a járás, nő a sár; bár büszke még az öntudatakár a drogos kábulat,filmkockáin sok hősi tettfeszít a rozzant bőr megett, s az akarat is tettre kész…De … Olvass továbbBealkonyul

– keddiség –

Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs rojtja, egyetlen árva foltja sem. A galambok csodájára járnak, illata akácvirágot szégyenít, de folyton gyűrött, … Olvass tovább– keddiség –

Csak neked…

Szerelmes szeretettel Mókucinak akit szívembe zártam, akivel a versnek a szeretete hozott össze. Nagyon szeretlek…     Várom a percet,  hogy szemedbe nézzek  elmondani neked,  hogy irántad mit érzek.    Kimondani azt,  amit már rég  ki kellett volna.    Azt, amit szívem  csak  neked szólna.  Nagyon szeretlek!        

Kis szekeres, nagy szekeres

  András kivágta a vasajtót, Dezső bekormányozta a fatengelyes szekeret az udvarra. A frissen zsírozott kerékagyról csöpögött le a tavatta — itt így nevezték a kocsikenőcsöt. Érdekes, a helyi zöldség-gyümölcs idényáruda a gyereklerakat udvarán, az óvoda épületével szemben helyezkedett el. — Na, ugorj fel, oszt’ mutassuk meg, ki a legíny a gáton! — Mék gáton, … Olvass továbbKis szekeres, nagy szekeres

Krajcár Béla a nagyvilágban (IV)

– Mit álmodott, kis csacsi Béluci? Na, ettől felébredtem. Nem szeretem, ha lecsacsiznak!   Izgalmas utazás vette kezdetét. Reggel, kora hajnali órában tódultunk ki a házból, Piroska izgatott sürgetése közepette. Máskor ilyenkor a ház még aludt, de most suttogás, visszafojtott beszéd, kopogás, csoszogás zaja verte fel a csendet. — Gyerekek, csak gyorsan, frissen, úgy segít … Olvass továbbKrajcár Béla a nagyvilágban (IV)

Prézli

  Először kellő darabokra törd szét, a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét, s úgy várakozzon a pék öreg sültje, hogy nagy ívben a penész is kerülje, a várakozást nem jelöli mérték, csak idejében zuzalósra érjék, s hogy egyben végképp sehogyan ne állja, már jön az őrlés aprítós csodája, itt minden darab tudja, amit itt hagy, az … Olvass továbbPrézli