Állati jó tanévnyitó

  Korán kelt az aprónépség, véget ért a szünidő, évnyitóra készülődik sok száz gyerek és szülő.   Ma hamarabb kukorékolt Kotnyeles, a kiskakas: – Ébredjetek hétalvók, mert aki lusta, lemarad! –   Tegnap kora délután már útnak indult a csiga, hogy mielőtt becsengetnek beérjen a suliba.    – Minden bent van a táskában? –  aggódik … Olvass továbbÁllati jó tanévnyitó

Torony irodalmi estek a Vakok Állami Intézetében

Irodalmi estek havonta egyszer? Tisztelt szerkesztők, szerző társak! Szeretettel várom a budapesti, Pest környéki jelentkezőket arra nézvést, hogy a Toronyban kedvelt írásokat, saját írásaikat felolvassák, felolvassátok a Vakok Állami Intézetének budapesti, Hermina úti klienseinek.  Az ott lakók úgynevezett elemi rehabilitációban vesznek részt. Szeretik a hangoskönyveket, felolvasó szerkezeteket, de igazából azt tartják a legjobbnak, ha élőben … Olvass továbbTorony irodalmi estek a Vakok Állami Intézetében

Slahor Verona megszöktetése

A lemenő nap utolsó sugarai bearanyozták a kemence padkáját, ahol egy kövér cirmos lustálkodott. A kemencében égett a tűz, sült a cipó, hogy kora reggel a földekre induló Slahor Vendel batyujába kerüljön.   Felesége az asztal mellett a lócán ült és a borsót szemezte a szegényesen berendezett kis vályogház konyhájában. Fekete ruhája, szorosan felkötött fekete … Olvass továbbSlahor Verona megszöktetése

Maréknyi szirom

  Nekem már minden mindegy. Egy maréknyi szirom az összes kincsem. Elveszett minden más, a leltárom üres vallomás. Volt kertem, szép gyümölcsös. alma-, szilva- barackfák. Tavasszal virágba öltözött minden. Csodavilág. Most hol a kert? Kopaszak a fák. Egy maréknyi szirom maradt én nekem. Egy maréknyi szirom, az életem.   ——————————————– Kedves Levente! Először is elnézésedet … Olvass továbbMaréknyi szirom

Eltékozolt évek

Hiszem, hogy van visszaút,míg a lélek ébreszt. Erőm kősziklányi,fel nem adhatom. Tűzfolyók lánghulláma,kénköves jégverés se rettenthet meg.A hit bennem fogan. Lábon kihordottkétségeim között hadakozik értem.Született stratéga. Fájdalmas gyógyírminden szembenézés, ahogy rám rakja újrakezdések terhét bilincsként a holnappislákoló reménnyel túl utam felén. Kegyetlen a harc. Minden nap egy-egy kihívás.Csábít s taszít is a régi az új ösvényekútvesztőin, … Olvass továbbEltékozolt évek

NEM BÁNOM

      Hajnalok rőt ágyán ébred a nap, dagadt-kék felhőket cipel az ég. Sár-puha állagú a tegnap-mag, keservet tart templompad, imaszék.   Gyengén dülöng – meddig bírja – a hő? Volt-színeit vedli föld, utca, tér, ahol nemrég kéjben élt férfi, nő, ott fogant meg, s születne már, a dér.   Újabban, ősz-vírust köhög a … Olvass továbbNEM BÁNOM

Róla álmodtam

Anyám csillagfátylak között lebeg már, éjjel róla álmodtam, kövér könnyek görögtek elgyötört, ernyedt arcomon. Esett a hó, csizmáink alá lapult a fénye, s benne ült a ráncainkban, e perc örökké tarthat, mi úgy hittük. A szívverésünk csendesen dalolt még,  Istennek megköszöntük létezésünk, s reánk hajolt a rezge éjnek bája. Kegyetlenül eljött a hajnal, s széttört, … Olvass továbbRóla álmodtam

Zöld magány

Csenden át, gondolat-iránt.Zöldhullám-tenger. Pusztaság. Fűköz. Földfolt. Kék vadvirágbólint. Gyík oson, lepke száll. Távolba vonat húz, a látványtfél kézzel eltakarhatná! Madár szárnyal ívet. A Napkék égtetőn fényes kalap. Felhők: megannyi habszobor,mit – érzi bőrén -, szél sodor. Sehol ember. Mit vers jelent:dallamot élő csend teremt. Örökjelen idő s térben,átmeneti teljességben.

Elakadásjelző

A hang elakadt, lefittyedt az ajkam, egy kimondhatatlan verset szavaltam, két napot vártam, míg utána néztem, hogy mi történt az agyam belsejében.   A másodpercek ugyanúgy szaladtak, de nagy ereje izzódott a Napnak, nem ettem-ittam semmivel se jobban, az akadozást őrült hőre fogtam.   Majd eltűnődtem. Változatlan hittem az ingadozó hetvenkettedikben, s míg abban bíztam, … Olvass továbbElakadásjelző