FÁROSZOK

Altamira nem ügyelvesemmilyen szabályralebben a kézs egyetlen lendülettelmegfesti a gerincet lüktetni kezd a kő márt alakul a szarva szügy a lábféleleme   zabolázzaa rettegett bölénybikát hátralépnézi az állatotmelyet úgy ejtett elhogy emlékeibőlösszerakott itt-ott javít kicsitlekaparelsimít a fáklya csonkig égett indulde visszaléps festékes tenyerétegy lapos kőre nyomja Van Gogh Maradék színek tócsáit fölitatom, tubusok palántáit tövestül kitépem! … Olvass továbbFÁROSZOK

Szellő

Mese gyerekeknek is.     Fenn, a mennyországban nagy buli készül, Viharnak ünneplik a születésnapját. Az angyalok reggel óta tüsténkedtek, hogy minden rendben legyen, az összes növényt virágba borították, a bimbókra rásegítettek, hogy teljes szépségükben pompázzanak kinyílva, kényelmes pázsitfotelekkel rendezték be a nagy rétet, a hárfáikat behangolták… Délutánra lett is nagy sokadalom, mindenki eljött, aki … Olvass továbbSzellő

paraj

híresen jól főzött anyám és tényleg híresen de az ő spenótját sem szerettem Te csak azután tanultál főzni hogy összejöttünk már ízlik a spenót előtted csak kalandfilmek autók, bunyók, jó csajok miért is kéne valamiről szólniuk most már akkor is megnézek egy romantikust ha nem vagy ott némelyiket meg is könnyezem szépülnek dolgok általad emberek … Olvass továbbparaj

Töredékek

Kopogtál – ajtót nyitottam csak a szél fetrengett a köveken pille szállt bokorra halkan reccsent egy fűzfaág bennem is kettétört a tegnapot tartó rózsaág * Kiáltottad – megyek a szél elhozta hangod én rajzoltam arcomra napot te csillagot küldtél de ma sem jöttél haza én eléd térdelve átkoztam minden pillanatot te szárnyad terítve vártál és … Olvass továbbTöredékek

Valcer

Pulzáló kapillárisaimon átSürget a vágyLegbelül tüzesen izzik a parázsSzikrázva szállKívül van a szabadság, megszületikA mutatványBizsergő végtagjaim sietősenKeringőznekMegállítani őket én sem tudomNem akaromÖnálló életet élnek izgulvaA ritmusraFáradtságot egyhamar nem ismerveNem pihenveKaronfogva a mámor pillanatátÉjszakákon átÁtsuhanva a légüres terekenTáncolj velem

Mégsem elégia

Ült az egykedvű padon, s nézelődött a színes parkba, a semmi őszbe. Lassan fázni, szürkülni belül, mitől? A költőbronzszobrával kezdettbeszélgetni a csendről, ahogy átéli a nemlévőt, amitulajdonképpen az úti zajoktól nyert értelmet, témát,meg pár járókelő, ajkukmozgatva, sajátos lendületű gesztusok, testbeszéd.Tarkóján végighúzta kezét,egy időre ösztönösenkényelmesebb üléspozíciót vett fel, a szobor arcábanézett és magyarázni kezdetthozzá magában, legalábba gondolat ne hagyja el. Lám, ez ő, ha … Olvass továbbMégsem elégia

Elhagyatva

Szerteszét hulló tükörcserepek, szikrázva szórják szét a lelkemet. Tökéletes tán többé nem lehet, megtörve adják vissza képemet.  Tejfehér ködben úszó gondolat, szomorú, magányos hangulat.  Szememre sűrű könnyfátyol szalad. Éjsötét, mosolytalan a világ, minden sivár, bánatbarnák a fák. Hiába néz a Hold oly szelíden, a madárdal sem szól most énnekem. A hang a lelkemig már el … Olvass továbbElhagyatva

eljáráshiba

  sokszor nem az a baj, ha egy vers meztelen haja csepű nyaka hosszú válla csapott orra nagy és a beszűkült szem túlsúlyos egóba néz   hanem hogy jogsértő ordító eljáráshiba ha a net-színpadon ezt a nyilvánvaló tényt önnön magáról nem Cyrano mondja ki